KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Harry Potter és a Titkok Kamrája

Pápai Zsolt

 

Tavaly a Harry Potter-történetek moziverzióinak sorát nyitó darabot a könyv szolgai reprodukciója miatt kárhoztatta a kritika, így sokan arra számítottak, hogy a második epizódban az alkotók nem elégszenek meg J. K. Rowling írásának egyszerű illusztrációjával. Az új adaptáció azonban nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, hiszen az első részhez hasonlóan alig több szimpla mozgókép-reprintnél, a készítők ezúttal is fetisisztikus áhítattal tekintettek az eredeti regényre, és csak kis számú módosításig merészkedtek. Azok is inkább hátrányára, mint előnyére váltak produkciójuknak, a kötelező dramaturgiai korrekciók mellett ugyanis a könyv sajátosan brit zamatú élceit érintették a legjelentősebb változtatások. A vígjáték-specialistának tekintett Chris Columbus rendező fura mód éppen a humor kilúgozását tekintette egyik fő feladatának, de ez a kisebbik baj, a nagyobbik, hogy nem lőtte be elég pontosan a film célcsoportját: munkája – lévén horrorisztikus elemekkel bőven ellátott darab – családi mozinak túlságosan sötét tónusú, a multiplexek törzsközönségét adó popcorn-nemzedék számára viszont túlontúl együgyű lett. A direktor és csapata annyira sok szempontot igyekezett egyszerre érvényesíteni, hogy végül is egyiknek sem tudott maradéktalanul megfelelni; a krimi-, sci fi- és fantasy-patternekben gazdag, invencióban viszont szegényes mesét a látványos speciális effektusok sem mentik meg a kudarctól. Érdektelen képek sorjáznak a vásznon, igaz, a sok feledhető szekvencia között akad egy emlékezetesebb is. Az opus csúcsjelenetében a számítógép generálta Gonosszal megvívott csörte során a címszereplő fecnikre szed szét egy fóliánst. Emblematikus pillanat, mivel arról beszél, amiről mostanság mindenki sustorog: a Gutenberg-galaxisnak végérvényesen befellegzett. Részben az efféle filmeknek köszönhetően.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2061