KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szövetség

Varró Attila

 

Mióta a Pokolból Hasfelmetsző-filmjével Hollywood felfedezte magának a brit képregény-géniusz Alan Moore munkásságát, letűnt és leendő kultrendezők állnak hosszú tömött sorokban a comics legnagyobb dekunstruktivistájának minden elhullajtott lapjáért. Wachowskiék készülnek a V for Vendettára, Gilliam nem éri be a Watchmennél kevesebbel, Stephen Norrington (aki a Blade-del nemcsak a Mátrix, de a képregény-akciófilm alapjait is lerakta) pedig már el is készült a legfrissebb Moore-munkák egyike, a League of Extraordinary Gentlemen adaptációjával. Az előző századforduló alternatív világában játszódó eredeti mű egyetlen pofonegyszerű, ám roppant termékeny ötletre épül: hozzuk össze a klasszikus kalandirodalmi hősöket és formáljuk meg belőle a fin-du-siècle Igazság Ligáját – majd ajándékozzuk meg őket egy státuszuknak kijáró világmegmentő feladattal.

Allan Quartermain, Nemo kapitány, a Drakula Mina Harkerje, Dr. Jekyll és a Láthatalan Ember (ezúttal Skinner néven) egyenként is legalább tucatnyi filmváltozat főszereplői voltak az elmúlt hetven évben, már ezért is nehéz elkerülni közös meséjükkel a mókásan önreflektív műfajdarabok divatját – hogy Norringtonnak ez majdnem sikerült, az csupán annak köszönhető, hogy láthatóan fogalma sincs, kik ezek a figurák (sőt ami még rosszabb, nem is érdeklik). Míg Moore koherens fikciós univerzumot épít a klasszikus ponyvák anyagából, a Szövetség készítői épp azt tették hőseikkel, amit a filmbeli gonoszok: aljasul kihasználták őket, hogy elorzott szuperképességüket iparilag sokszorosítva profittá tegyék. A közepesen meggyőző steampunk látványvilág, az erőtlen színészi jelenlét (Wilson vámpírhölgye kivételével) és a hanyagul vágott akcióbetétek önmagukban csupán a feledhető-kategóriáig süllyesztik az alapanyagot – a sztori elképesztően ostoba és önmagukhoz képest is következetlen elemei azonban akkora ballasztot jelentenek, hogy a végeredményt még a Nautilus hajtóművei és Hyde (ejtsd: Hulk) izomereje sem képes megmenteni a fércművek roncstemetőjétől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2188