KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Banditák

Köves Gábor

 

Már egy ideje valami keserves igyekezetféle érezhetõ Barry Levinson munkáin. Rendezõi rentabilitásának bizonygatása egyre kínosabb mutatványokra sarkallja. Levinson nem tartozik a jellegzetes kézjegyû rendezõk közé, ami amúgy még korántsem a világ vége, elvégre Hollywood nagy, munka akad bõven. Csak ne lenne ez az állandó kényszer filmet rendezni! A hiba nem a saját élményanyagból gyúrt nosztalgia-mozikkal van (úgymint Diner, Avalon, Liberty Heights), sokkal inkább az életmûben jóval gyakrabban jelentkezõ mûfaji próbálkozásokkal. Levinson ezekhez (sci-fi, thriller, gengszter-eposz) ugyanis nem ért, de nem riasztja a kudarc, és mindig akad egy balek, aki bedõl az egyszeri Oscar-díjasnak. A Banditák ezúttal arra adott alkalmat, hogy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök átdolgozását szúrja el. Hõseink – Willis, a sármos öklözõ és Bob Thornton, a hipochonder slemil – bankrablók, az a nagy trükkjük, hogy az akció elõestéjén becsöngetnek a mit sem sejtõ bankmenedzserhez, s miután családja körében eltöltötték az éjszakát, reggel munkába kísérik a megszeppent családfõt és kinyittatják vele a széfet.

A fiúk kedvesen bárgyúak, a légynek sem ártanának, hírük hamar terjed, népszerûségük gyorsan nõ.

Adott tehát, ötletszinten legalábbis, a screwball, a western-romantika és a mítoszteremtõ kisvárosi folklór ígéretes keveréke, amit azonban Levinson képtelen filmmé sûríteni. Bankrablóink és kényszerû szállásadóik összezártságából éppúgy hiányoznak a gegek, mint a két fõhõs egymás közti perlekedéseibõl. Alig valamivel sikerültebb a nõi szereplõ beiktatása: a fiúkat egymásnak ugrasztó excentrikus menyecske (Cate Blanchett) színrelépésével mindössze annyi történik, hogy ettõl kezdve nem kettõ, hanem három jobb sorsa érdemes színész tehetetlenkedik a vásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2528