KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A múmia

Kömlődi Ferenc

 

Látványos prológ: a fáraók – számítógépes animációval majdnem élethűre varázsolt – Egyiptomában járunk. Ármány és szerelem, bűn és bűnhődés – a gyilkos ifjú párt mumifikálják. A férfit élve temetik a szarkofágba, ártó szelleme hosszú évezredekig kísért… A film legizgalmasabb és leglátványosabb jelenetei az első tíz percre esnek, pedig a néző szívesen szálldosna még az antik Kelet misztikus ködében. Helyette századunk húszas éveit és az Indiana Jonesból (is) merítő kalandtörténetet kapunk. Kellő távolságtartással. Alighanem ez a rendezés legfőbb erénye, hiszen horroron, thrilleren, zombikon edzett szemünk a borzadályt elsősorban akkor veszi be, ha megfelelő humorral tálalják. Gyilokban nincs hiány, ám cseppet sem bánjuk, sőt, ha a holtak is feltámadnak, azon is csak kacagunk, olyan pompásra sikeredett a rosszindulatúan vigyorgó csontváz, vagy egy-egy ádáz múmia lemetszett, de még mozgó és kártevő keze… Ebben a moziban minden másodlagos, talán csak a mesteri látvány és a nem kevésbé mesteri precizitással komponált tömegjelenetek nem azok. Tipikus hollywoodi termék: működnek a speciális effektusok, a színészek nem tűnnek ki, de nem is tévednek, tökéletes a forgatókönyv, és a végén még a hőn dobogó szívek is egymásra találnak. Persze, addig poklok poklait, mérhetetlen sivatagokat és kísértetvárosokat kell végigszáguldozniuk. Rajtuk ül a fáraó átka, s az átok csak furfanggal és erővel győzhető le. Mint a mesében. Mert A Múmia mesefilm a javából, vasárnapi matiné a legifjabbaknak. Igazi B-szériás kalandmozi, kár horrorként reklámozni, holnapra elfelejtjük, de a másfél óra alatt önfeledten szórakozunk. És a mostani ínséges időkben már ez is dicséretes teljesítmény!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4527