KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hivatali patkányok

Köves Gábor

 

Filmünkben kiszabadulnak a hivatali magánzárkába kényszerült szellemek, és engedve bosszúvágyuknak, lesújtanak a Vállalatra.

Az evolúció rendje szerint az iskolaköpenyt viselő tanulóból szellemi egyenmunkás válik, aki érdemei elismeréseként már választhat is: a sötétkék, a fekete és a szürke öltöny között. A Lázadás élménye csak a moziban adatott meg neki/nekünk. Micsoda felszabadító érzés volt gerincoszlopot kiegyenesítve felállni az iskolapad tetejére! Tisztelegtünk a félreállítottnak, és nyíltan lenéztük a zsarnokot. Mike Judge, a Beavis és Butthead sorozat megalkotójának jóvoltából most ismét lázadhatunk, persze megint csak az óvatos duhaj módjára, a moziterem sötétjébe burkolózva.

Egy túlságosan is sikeres stresszmentesítő hipnózis eredményeként (a kísérlet sikerült, de az orvos meghalt) hősünk, Peter lelke kirepül a paravánok által behatárolt munkahelyi élettérből, és többé nem is kíván visszatérni oda. A megalkuvás napi programjának helyét olyan felszabadító élmények veszik át, mint a túlóra helyetti jóízű alvás, a gondtalan pecázgatás, a pincérnő felcsípése, és mindezek non plus ultrájaként, a vállalattal való leszámolás kitervelése. Peter munkahelyi anarchiája a film szellemes fordulata folytán nemhogy pályafutása végéhez, hanem feljebb-bukásához vezet. A vígjáték attól működik igazán, hogy nem esik vad túlzásokba. Kikerüli a Keresd a nőt!-típusú humor csábítását, figuráit és fordulatait az abszurd és a hihető közötti vékony kötélen egyensúlyoztatja. Judge mértéktartása átélhetővé, de a bevételi listák mostohagyermekévé teszi a Hivatali patkányokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4551