KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy nő vagy kettő

Tamás Amaryllis

Hogyan válik egy szenzációs lelet, egy kétmillió éves női csontváz, közkincs helyett közprédává…, a történet merő képtelenség is lehetne annak, aki emberi-társadalmi viszonylatokról, kapcsolatokról, az életről még nem tud eleget. Miért tűnik Julien Chayssac paleontológus (Gérard Depardieu) mániákusan művelt hivatása abszurdnak, miért nem érzünk idegenséget a zavaros múltú manöken, a gátlástalanul kockáztató Jessica (Sigourney Weaver) láttán? Az érték- vagy az érdekrendet átértelmező Julien Chayssac miért talál szövetségest – machogőgjét, tudós naivitását félretéve – a szabadabb, romlottabb és felnőttebb világot képviselő Jessicában a történet végére? Azt mondják, a perifériák sajátos értékei iránt mindig a fejlődés elakadásakor nő meg az érdeklődés… Bizarr zsákutca: ma az értéknélküliség (az eldobhatóság, az elherdálhatóság) is érték.

Daniel Vigne világa, a leegyszerűsített és vállalt torzkép csak eleinte látszik kellemes, csipkelődő önportrénak. Értékpocsékoló hajlamainkkal szembesülni ugyanis nem profán vigalom; sajnos már be vagyunk avatva. A rendező palackpostája megadja a „pontos” koordinátákat, vészhelyzetben az ember már ettől megkönnyebbül. Sürgős segítségre azonban hiába vár, csak a mindenkiben ott rejlő több millió éves életdacban reménykedhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5220