KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A birsalma illata

Harmat György

Jugoszláviában, a második világháború idején az emberek többsége törvényszerűen vált, legalábbis érzelmi-ellenállóvá. A birsalma illata azt a tételt igazolja, hogy többféle út vezet az ellenálláshoz. Az apa, az ősi muzulmán erkölcs képviselője, akinek kezet csókolnak fiai; Musztafa fia, aki szórja a pénzt és orgiákat rendez náci barátaival; Ibrahim fia, a zsidó lányt rejtegető, tisztességes értelmiségi, bármennyire is különböző jellemű figurák, végül is fellázadnak a németek ellen. A filmet záró, szinte egy Shakespeare-tragédia befejezését parodizáló halálsorozat azonban eltúlzott, mértéket vesztett. A főszereplők hősi halottá magasztosulását nem éljük át igazán: a keleties egzotikum, a szép fényképezés ellenére sem eléggé erőteljesen eredeti alkotás a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5684