KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rita asszony menyasszony

Kapecz Zsuzsa

 

Vajon miért foglalkoznak olyan gyakran a férfi filmrendezők azzal a problémával, hogy egy nőnek nem sikerül férjhez mennie? Nyilván azért, mert a téma hálás, egyaránt lehet nevettetni és könnyeztetni a nézőket. Szergej Bodrov forgatókönyvíró és Pjotr Todorovszkij rendező azt az örökzöld változatot választotta, amikor egy szép, életvidám asszony kap újabb esélyt a boldogságra, de a vőlegény az utolsó pillanatban eltűnik. Ez az alaphelyzet jó ürügy arra is, hogy az alkotók folyamatosan szidhassák férfitársaikat, és megpróbálják bemutatni a férjek és agglegények különböző típusait. A nevettetés és a könnyeztetés közül azonban nem tudtak választani, sem egyensúlyt teremteni köztük, a film egy vígjátéki, könnyed indításból átsodródik a közhelyes melodrámába, majd poénértékű befejezésbe. A műfaji tisztázatlanság és a zavaros cselekmény lehet az oka, hogy egyetlen helyzet sem kidolgozott, és egyetlen figura sem igazán megformált. Többnyire mesélnek ebben a filmben, unalmasan, a lecövekelt kamera előtt. A főszerepet hiába írták egyenesen Ljudmilla Gurcsenkónak. A színésznőnek, aki a Szibériádában, az Öt estében megkapó pillanatokat teremtett, itt nincs kit és nincs mit eljátszania, bár erőfeszítéseit Arany Sas díjjal jutalmazták a manilai filmfesztiválon.

A néző gondolkodhat, hogy egyáltalán miről szól a kusza, esetleges történet, amely képi élményt nem ad. Rita asszony barátnője elmondja: „Egy valamire való férfi manapság vagy infarktust kap, vagy alkoholista, vagy meglép”. A tanulságot ki-ki vonja le, tetszés szerint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6598