KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Akit Bulldózernek hívtak

Lajta Gábor

 

Michele Lupo, akitől a közelmúltban a Seriff az égből, valamint A seriff és az idegenek című kozmikus bárgyúságokat láthattuk, most teljesen reális környezetbe, egy tengerparti kisvárosba helyezi a jóindulatú szakállas óriást, Bud Spencert. Bár ez a filmje sem remekmű, a maga nemében sem – sovány az alapötlet és szerkezeti aránytalanságok is gyöngítik –, mégis melegebb, derűsebb a korábban bemutatottaknál. Valamiképpen szellemesebb, emberközelibb egy jóízű szkanderezés a füstös matrózkocsmában, vagy egy mintaszerűen komponált öklözés az alvilági játékbarlangban, mint a gépi csodatrükkök, vagy az egzotikus panorámák. És ráadásul ez egyszer még az is bizonytalannak látszik, hogy hősünk győzni tud a végén...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6668