KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy kényelmetlen tanú

Vanicsek Péter

 

Műfaját tekintve ez a film talán krimi. Vannak benne bűnök, bűnözők, bűnüldözők és természetesen áldozatok. De hiányzik a műfaj összes többi ismérve: a kaland, az izgalom, a csavaros eszű nyomozó. A filmben nincs egy jelenet, egy villanás, amely magasabb színvonalú volna, mint amilyeneket az átlagos, oktató célzatú rendőrfilmekben láthatunk. Részletesen megismerkedhetünk a számítógépes bűnüldözés eszköztárával; láthatjuk, milyen mintaszerű precizitással hajtják végre a derék rendőrök a riadót, még egy árva kis nyom sincs a kezükben; követjük, miként figyelnek meg egy területet, s miként továbbítják jelentéseiket öklömnyi mikrofonokba – történetesen egy temető komor sírkövei között.

A rendezés bosszantó hibáit csak a dramaturgia jellegtelen fordulatai, erősen papirosízű párbeszédei, a kifejezetten unalmas, statikus kamerakezelés, a mulattatóan irreális világítás múlja felül. Illetve alul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6867