KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete folyó

Csala Károly

Idestova két éve láthatták már néhányan ezt a filmet Budapesten – akik a Kubai Filmnapok alkalmából beültek a Tanács mozi nézőterére. Az akkori választékból kimagaslott Manuel Pérez műve.

Nem közismert dolgokról beszél ez a film, tudni kell hozzá a közelmúlt kubai történelméből legalább annyit, hogy a forradalom győzelme után Escambray tartományban a korábban Fidel Castro oldalán harcoló gerillaosztagok egy része tovább folytatta a fegyveres ellenállást – a forradalmi népi hatalom ellen. Erről jó pár évig maguk a kubaiak sem sokat beszéltek, különösképpen nem a filmművészetük. Mi volt az oka a partizánok pálfordulásának, annak, hogy népi ellenállókból lassacskán a Miamiba szökött ellenforradalmárok – korábbi ellenfeleik – ügynökségévé váltak? A földkérdés. A nagybirtokokon szervezett állami gazdaságok és a kisbirtokok szövetkezetesítése, ami ezeket a javarészt nincstelen vagy kisbirtokos parasztokat a nálunk is ismert válaszút elé állította: magántulajdon vagy közös gazdaság.

Ezt a hátteret ismerve talán nem szűkül le szemünkben a Fekete folyó (a filmben egy majorság neve) históriája két férfi évekig húzódó párviadalává, aminek felületes nézetben látszhatik. A két főszereplőt ugyanis – a Sergio Corrieri alakította Tirsót és a chileiből kubai színésszé lett Nelson Villagra játszotta Chanót – még a forradalom előtti események állították szembe egymással.

Hosszú, de izgalmakban bővelkedő film ez, két nagyszerű színésszel, átlagon felüli operatőri teljesítménnyel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7703