KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mondd, hogy mindent megteszel értem

Hegedűs Tibor

 

Pasquale Festa Campanile sikeres publicista és kritikus (La Caramella-díj 1948-ban), regényíró (Sabella nagymama, melyből film is készült), és mindenekelőtt világszerte ismert forgató-könyvszerző. Massimo Franciosa társaságában olyan márkás rendezőknek dolgozott, mint Pasolini, Visconti, Luigi Zampa. 1963-ban állt a kamera mögé s készítette el – egyebek között – a nálunk is bemutatott Elmaradt vallomást (Pratolini nyomán) továbbá a Szüzet a hercegnek és a Hűtlenség olasz módra című vígjátékokat. Azóta sem vált meg kedvelt műfajától. E közepes, de elfogadható munkákban kamatoztatta filmgyárban szerzett gyakorlatát, eltanulta a szükséges mesterségbeli fogásokat – mégis, filmírói leleményességével tűnt ki inkább, mintsem rendezői eredetiségével. Véleményünket a most látható bűnügyi komédiája sem módosítja: bár a forgatókönyvet  más jegyzi, a film igen mulatságos dialógusaiéit bizonyára a rendezőt is illeti dicséret, néhány eredeti geg is szerencsésen érvényesül, és a táncdalénekesből népszerű filmkomédiássá avanzsált Johnny Dorelli sem él vissza hálás szerepével. Az Amerikából szülőhazájába visszatérő idős gengszterrokon feltételezett vagyonára vadászó, szoknyapecér trevisói orvost viszonylag diszkrét eszközökkel alakítja.

A cselekmény viszont az első negyedóra után szétesik, mert Campanile képtelen gazdaságosan rendezni, átlátni az egészet, a részletekkel törődik, azokat hol jól, hol sután oldja meg, néha túlságosan elidőzik rajtuk, máskor elsieti a kidolgozást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7738