KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kétely

Tüske Zsuzsanna

Doubt – amerikai, 2008. Rendezte és írta: John Patrick Shanley. Kép: Roger Deakins. Zene: Howard Shore. Szereplők: Meryl Streep (Aloysius Beauvier), Philip Seymour Hoffman (Brendan Flynn), Amy Adams (James), Viola Davis (Mrs. Muller), Lloyd Clay Brown (Jimmy Hurley). Gyártó: Goodspeed, Scott Rudin. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 104 perc.

 

Úgy tűnik, ha erkölcsről és valódi értékekről akar mesélni, Hollywood számára manapság az egyetlen állandó, feddhetetlen témává a gyermekek oltalmazása vált. A 2008-as év olyan erős példákkal bizonyította ezt, mint az elegánsan szőtt Hideg nyomon vagy a hátborzongató Falka. A legfrissebb rokondarab, a Kétely a helyes és helytelen kérdésének érzékeny lebegtetésével inkább az előbbivel cseng össze, ám a thriller helyét egy csendesebb, patinásabb műfaj, a kamaradráma veszi át.

A film John Patrick Shanley író-rendező (Joe és a vulkán) saját színdarabjának széles vásznú adaptációja: helyszíne egy 60-as évekbeli, szigorú egyházi iskola. Ebben a szűk, lappangó feszültséggel teli mozgástérben bonyolódik a nyolcadik főbűnt, a gyermekrontást középpontba állító történet, amely (túl azon, hogy egy színesbőrű fiút tesz meg áldozatnak) azzal is fokoz az ügy súlyán és kényességén, hogy az eset megtörténte mögé kérdőjelet helyez. A rendező központi karaktereit első ránézésre jól beazonosítható színekkel, látványos ellenpontok mentén festi fel: ilyen az ügy vádlottja, a briliáns elméjű, haladó szellemű pap, aki eszményi tanár is egyben. Ellene lép fel a gyermekek – sőt a felnőttek – megelevenedett rémálma, a becsontosodott, gyilkos szarkazmussal felvértezett igazgatónő. A pap és apáca elszánt párharcában egy galamblelkű, fiatal tanárnő szurul a tűzvonalba, aki szinte mindvégig az idealizmus és naivitás keskeny határán egyensúlyozik.

Ezek a látszólag egyarcú figurák a cselekményhez hasonló módon fokozatosan egyre több dimenzióval gazdagodnak, Shanley-ről pedig (miközben dialógusíróként kiválóra vizsgázik) az is kiderül, hogy legalább olyan mesterien bánik a ravaszul elhelyezett, alig észrevehető váltásokkal, mint hősei a morális pókerparti kártyáival.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9707