|
|
|
MoziAz alapítóKovács Gellért
The Founder – amerikai,
2016. Rendezte: John Lee Hancock. Írta: Robert D. Siegel. Kép: John
Schwartzman. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Michael Keaton (Ray Kroc), Nick
Offerman (Dick), John Carroll Lynch (Mac), Laura Dern (Ethel), Linda Cardellini
(Joan). Gyártó: FilmNation Entertainment / The Combine. Forgalmazó: Forum
Hungary. Feliratos. 117 perc.
John Lee Hancock, ki
igen szórakoztatóan és értően beszéli a könnyes-szellemes melodráma nyelvét,
olybá tűnik, szereti megfilmesíteni az Egyesült Államok valós alapokon nyugvó,
tán kevéssé ismert emberi párharcait: Sandra Bullockot egészen az Oscarig
jutatta amerikai futball-reménységet védelmező nevelőanyaként A szív bajnokaiban, Tom Hanks és Emma
Thompson pedig felszabadulva esett egymásnak Walt Disneyként és P.L.
Traversként a Banks úr megmentésében.
Most nem akar senkit meghatni, és Michael Keaton az, aki (újabb) jutalomjátékos
lehetőséget kapott. A másodvirágzását élő, kiváló színészen nem is múlik semmi:
vibrálóan hozza Ray Kroc-ot, a középszerű ügynökből lett üzletembert, aki ugye
arról híres, hogy kijátszotta a McDonald-testvérek kezéből a mindenki által jól
ismert gyorséttermi franchise-t.
Az első osztályú
címszereplője tehát megvan Hancocknak, de kellene még más is ahhoz, hogy Az alapító valóban a fivérek és
képviselőjükből lett ellenfelük szembenállásáról szóljon. Például bátorság. De
az nincs, így az érzékletes korrajz, no meg Keaton valóban erőteljes játéka
mellett csak azt bizonygatja a film, hogy olyan nagyon senkit sem akar megbántani.
Bár Hancock kimondatja a szereplőkről, amit feltétlenül ki kell, azért lehetett
volna róluk kicsit határozottabb véleménye. Ám ami komolyan zavarba ejtő, hogy
a gyorsétterembe járó fogyasztóval is igen óvatosan bánik. Bizonyára tisztában
volt vele, hogy a McDonald’s-sztoriról nem lehet anélkül érdekfeszítően
mesélni, hogy legalább egy kicsit ne koppintson rá mindannyiunk orrára, hisz mi
vagyunk azok, akik megették és megeszik, amit Ray Kroc a profit érdekében
feltálalt és márkásított nekünk. Mégsem jutunk túl azon az üzeneten, hogy a
McDonald’s akkor is maga az amerikai álomkaja, ha már régen nem az. S ezzel az
állítással elég nehéz bármit is kezdeni.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 7.6 |
 |
|
|
|
