KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/október
• Csantavéri Júlia: „Álom valamiről” Pasolini filmköltészete
• Kovács András Bálint: Vonyakszanak Beszélgetés Jeles Andrással
• Lengyel László: Ország-világ legyen hazánk Sír az út előttem
• Bikácsy Gergely: Holott Kárhozat
• Báron György: A harmadik Hanussen
• Schubert Gusztáv: Dzsungelmozi Civilizációk között
• Ágh Attila: Jövőképek és képtelen jövők A modern világ torzképe a 80-as évek filmjeiben
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A falurosszák Karlovy Vary

• Koltai Ágnes: A szerelem mártírja A papa szolgálati útra ment
• Barna Imre: Régi Új Undokak Rocky Horror Picture Show
• Hirsch Tibor: Pasztellszínek fesztiválja A Kecskeméti Animációs Filmszemléről
• Eszéki Erzsébet: Fából vaskarika? Kovásznai György furcsa világa
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 2.
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A kis szemtanú
• Hegyi Gyula: Jó reggelt, Babilónia!
• Nagy Zsolt: Camorra
• Sajóhelyi Gábor: Sztrájktól megbénítva
• Torma Tamás: Tuti dolog
• Torma Tamás: Légy bátor és erős!
• Gelencsér Gábor: Kamaszok a háborúban
• Gáti Péter: A rekord
• Zsenits Györgyi: A buharai festő
KRÓNIKA
• N. N.: Filmévkönyv
• Ábrán : Aleksander Jackiewicz

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nyerő

Tamás Amaryllis

 

Koldus agyonverése nyílt színen, halott apa hálózsákban, levágott emberi kéz a „kedvenc” akváriumban – Alex Cox újabb vigalmas bűnügyi játékot rendezett, a szerencsejátékosok Paradicsomának (Poklának) titulált Las Vegas beltenyészetéről.

Paradicsom és Pokol – a végletes emberi életek, sorsok végállomásának bibliai szimbólumai, a jutalmazásra és büntetésre szolgáló túlvilágképhez szükségszerűen hozzátartozó mitológiai tartományai egy földöntúli birodalomnak. Éppúgy, ahogy Las Vegas az egyszerű földi halandóknak.

A főhős, Philip (Vincent D’Onofrio jobb sorsra érdemes, dosztojevszkiji érzékenységű színészi alakítása) akár a Paradicsom küldötte: emberfeletti képességgel rendelkező intellektus. Itt: szerencsejátékos palimadár-zseni. A kaszinó személyzetét alkotó emberi szörnyek, torz félistenek, s a romlottan rossz bárénekesnő (Rebecca De Mornay) hádeszi birodalmában egyedüli etikai lényként, félkegyelmű-naivitással téblábolgat, „zsetontól zsetonig”. Philip – maga is „alászálla poklokra” – felvállalván Louise, a szőke Barbie-imitáció és a világ bűneit – új helyzetet teremt a csehóban. Nem szövetkezik az ördöggel a fausti tanítás szerint, s ezért evilágon szenvedi el a túlvilágot, mikor megváltást nyújt a kis nőnek. Ez a film szomorú giccs – és minden coxos idézőjel nélkül az.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1501