KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/október
• Csantavéri Júlia: „Álom valamiről” Pasolini filmköltészete
• Kovács András Bálint: Vonyakszanak Beszélgetés Jeles Andrással
• Lengyel László: Ország-világ legyen hazánk Sír az út előttem
• Bikácsy Gergely: Holott Kárhozat
• Báron György: A harmadik Hanussen
• Schubert Gusztáv: Dzsungelmozi Civilizációk között
• Ágh Attila: Jövőképek és képtelen jövők A modern világ torzképe a 80-as évek filmjeiben
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A falurosszák Karlovy Vary

• Koltai Ágnes: A szerelem mártírja A papa szolgálati útra ment
• Barna Imre: Régi Új Undokak Rocky Horror Picture Show
• Hirsch Tibor: Pasztellszínek fesztiválja A Kecskeméti Animációs Filmszemléről
• Eszéki Erzsébet: Fából vaskarika? Kovásznai György furcsa világa
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 2.
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A kis szemtanú
• Hegyi Gyula: Jó reggelt, Babilónia!
• Nagy Zsolt: Camorra
• Sajóhelyi Gábor: Sztrájktól megbénítva
• Torma Tamás: Tuti dolog
• Torma Tamás: Légy bátor és erős!
• Gelencsér Gábor: Kamaszok a háborúban
• Gáti Péter: A rekord
• Zsenits Györgyi: A buharai festő
KRÓNIKA
• N. N.: Filmévkönyv
• Ábrán : Aleksander Jackiewicz

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Árulás

Bikácsy Gergely

A kéz Jákobé, de a hang Ézsaué.

Fordítsuk meg a bibliai mondást. Ennek a filmnek a hangja egyértelműen Harold Pinteré, s csak a kéz, a kamera a rendezőé. Csak? Erény ez vagy gyengeség? David Jones hibátlan ízléssel, kiváló dramaturgiai érzékkel és felkészültséggel „fordítja le” az Árulás című Pinter-drámát a mozivászonra. A színpadi mű azonban túl erős: a vásznon sem válik filmmé. A hang Pinteré marad.

Pedig a film pontos. Finoman visszafogott. Minden kockáját magabiztos irodalmi és színpadi hagyományok éltetik, és két mesterszínész: Jeremy Irons meg Ben Kingsley, akik maguk is mintha Pinter-drámákon nőttek volna fel. Vagy legalábbis azokon a mestereken, amelyeken Harold Pinter: Shakespeare-en, Csehovon, Becketten. Van egy éttermi jelenetük, ahol mindketten elhallgatnak egymás elől valamit, kicsit másról beszélnek, mint amiről szó esik. Félszavak, csúsztatott dialógusok, párhuzamos, egymás mellett elsikló monológok és társalgási közhelyekbe bújtatott gyilkos indulatok. Bámulatos. Utolérhetetlen. Szájtátva nézzük.

Ennyi megsemmisítő angol kiválóság és lenyűgözően angol drámai minőség ellenére a film szolidan unalmas és hibátlanul steril. Szinte félve adjuk vissza a ruhatárban, mint valami nem nekünk szánt, túlságosan jó minőségű, ezért idegen kelmét. Pinter írói bravúrja, hogy a legközhelyesebb és legátlagosabb angol középosztálybeli-értelmiségi szerelmi háromszög históriát egy viszolygó etnológus és egy empátiára olykor hajlamos jó barát figyelmes tekintetével tudja elmondani. Ennek a filmnek csak írói világa van, képi nyelve magas szintű illusztráció, értelmes és gusztusos leckefelmondás.

A legjobb Pinter-filmeket máig Joseph Losey rendezte. Igaz, ő csak a saját, és nem Pinter világával törődött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4867