KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/október
• Csantavéri Júlia: „Álom valamiről” Pasolini filmköltészete
• Kovács András Bálint: Vonyakszanak Beszélgetés Jeles Andrással
• Lengyel László: Ország-világ legyen hazánk Sír az út előttem
• Bikácsy Gergely: Holott Kárhozat
• Báron György: A harmadik Hanussen
• Schubert Gusztáv: Dzsungelmozi Civilizációk között
• Ágh Attila: Jövőképek és képtelen jövők A modern világ torzképe a 80-as évek filmjeiben
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A falurosszák Karlovy Vary

• Koltai Ágnes: A szerelem mártírja A papa szolgálati útra ment
• Barna Imre: Régi Új Undokak Rocky Horror Picture Show
• Hirsch Tibor: Pasztellszínek fesztiválja A Kecskeméti Animációs Filmszemléről
• Eszéki Erzsébet: Fából vaskarika? Kovásznai György furcsa világa
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 2.
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A kis szemtanú
• Hegyi Gyula: Jó reggelt, Babilónia!
• Nagy Zsolt: Camorra
• Sajóhelyi Gábor: Sztrájktól megbénítva
• Torma Tamás: Tuti dolog
• Torma Tamás: Légy bátor és erős!
• Gelencsér Gábor: Kamaszok a háborúban
• Gáti Péter: A rekord
• Zsenits Györgyi: A buharai festő
KRÓNIKA
• N. N.: Filmévkönyv
• Ábrán : Aleksander Jackiewicz

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kovács István a lengyel filmről

Az ő nemzedékük

Hegyi Gyula

Robogás a nyárba. Jó cím, habár inkább csak múlt időben. Egykor, régesrég, a mélységes mélymúltban – tehát úgy tíztizenöt esztendeje – valóban robogtunk a nyárba, a lengyel nyárba. Krakkói diáklányok, varsói Szajna-előadások, vodkával átitatott házibulik, wroclawi örömzenék nyomában vonultunk egyedül vagy csapatosan a lengyel városok utcáin és az országutakon: hogy egyszer aztán mégis hazatérjünk, és a lengyel nyarak emlékére szürke évek nehezedjenek. Kovács István viszont egészen másképp értelmezi a címet, nála (pontosabban a neki interjút adó Filip Bajon filmrendezőnél) a „robogás a nyárba” a Szolidaritást jelképezi, amely a télből a nyárba repíti a lengyel nemzetet. Ilyen értelemben a robogás nem az elvágyódás és a nosztalgia poézisét, hanem az ügyesen megválasztott politikai hasonlatot jelenti. Kérdés persze, hogy Bajon ugyanúgy gondolkodik-e ma is minderről, mint egy „történelem előtti korban”, 1988-ban tette, amikor az interjút adta Kovácsnak.

Az írások tanúsága szerint a szerzőt elsősorban a történelem és a politikai utalások érdeklik: érezhetően akkor van elemében, amikor valamilyen film ürügyén a lengyel históriáról mesélhet. Ezt jól és mélyen ismeri, mentes a romantikus rajongástól, a lengyelség kritikátlan kultuszától, de ezzel együtt meglehetősen Polónia-centrikus a gondolkodása, amiben semmi kivetnivalót sem találok. Mivel egyszer magam is átestem a „lengyel lázon”, tisztelettel elegy nosztalgiával gondolok Kovács István hűségére és kitartására. A kötet gerincét a nyolcvanas években született elemzések és interjúk adják, melyek politikai utalásrendszere ma érthetően más fénytörésbe kerül. Wajda a Kovácsnak adott interjúja óta élesen szembekerült egykori ihletőjével és „statisztájával”, Walesával; a kötetben visszatérően emlegetett Gomulka-féle antiszemitizmus azóta a kommunisták nélkül is reneszánszát éli; a Menyegző kapcsán emlegetett ukránok időközben függetlenek lettek, és a két szláv nép kapcsolata még ígér egy-két izgalmas fordulót. Vagyis az ember minduntalan továbbgondolja, a jelenhez igazítja a mondatokat: ami persze minden ilyen, izzóan politikus cikk-gyűjtemény esetében természetes.

Mint a rendező-interjúkból és Ryszard Kapu¶cińsky bevezetőjéből is kiderül, maguk a lengyel alkotók és a lengyel nézők is elsősorban politikai-történelmi „leckeként” értelmezték az elmúlt évtizedek lengyel filmművészetét. Így Kovács István valóban a lényeget ragadja meg, amikor maga is a história és a politikum felől közelít Wajda, Zanussi, Falk filmjeihez. Ahol a mű lehetővé teszi a politikamentes, személyes, poétikus-vallomásos hangot, ott Kovács István erre vált: e kötetben egyedül a Szekercelárma kapcsán jut ilyesmire lehetősége.

Ha a Kovács István által elemzett „lengyel filmiskola” 1957-ben, a Csatorna bemutatásával kezdődött, akkor nagyjából 1990 táján, az utolsó, sokáig dobozban maradt filmek bemutatásával fejeződött be: a nemzeti függetlenség és a válságról válságra bukdácsoló parlamentáris demokrácia merőben más helyzetet hozott a lengyel filmesek számára. A szerző ma diplomata Varsóban, de remélhetőleg arra is adódik lehetősége, hogy a lengyel film nagy váltásának pillanatait rögzítse későbbi tanulmányok számára.

 

 

KOVÁCS ISTVÁN: ROBOGÁS A NYÁRBA. JELENKOR KIADÓ 1992.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=576