KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/október
• Csantavéri Júlia: „Álom valamiről” Pasolini filmköltészete
• Kovács András Bálint: Vonyakszanak Beszélgetés Jeles Andrással
• Lengyel László: Ország-világ legyen hazánk Sír az út előttem
• Bikácsy Gergely: Holott Kárhozat
• Báron György: A harmadik Hanussen
• Schubert Gusztáv: Dzsungelmozi Civilizációk között
• Ágh Attila: Jövőképek és képtelen jövők A modern világ torzképe a 80-as évek filmjeiben
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A falurosszák Karlovy Vary

• Koltai Ágnes: A szerelem mártírja A papa szolgálati útra ment
• Barna Imre: Régi Új Undokak Rocky Horror Picture Show
• Hirsch Tibor: Pasztellszínek fesztiválja A Kecskeméti Animációs Filmszemléről
• Eszéki Erzsébet: Fából vaskarika? Kovásznai György furcsa világa
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 2.
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A kis szemtanú
• Hegyi Gyula: Jó reggelt, Babilónia!
• Nagy Zsolt: Camorra
• Sajóhelyi Gábor: Sztrájktól megbénítva
• Torma Tamás: Tuti dolog
• Torma Tamás: Légy bátor és erős!
• Gelencsér Gábor: Kamaszok a háborúban
• Gáti Péter: A rekord
• Zsenits Györgyi: A buharai festő
KRÓNIKA
• N. N.: Filmévkönyv
• Ábrán : Aleksander Jackiewicz

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Nem vitatom...

Hegyi Gyula

 

Nem vitatom, hogy a jó detektív-könyvek jobbak a tévékriminél: ez utóbbiak szerintem akkor lehetnek sikeresek, ha elsősorban nem logikai rejtvénnyel, hanem más módon hatnak a nézőre. (Ezt próbáltam cikkemben is fejtegetni.) Ha Bikácsy nem tudja, „mik azok a képernyőn villózó fényfoltok”, s „olyan igazándi mozgóképeket” vár – hiába – úgy általában az összes tévékrimitől, akkor ez az ő tiszteletre méltó ízlését tükrözi: de mivel általánosságban fogalmaz, többé-kevésbé ez ugyanúgy vonatkoztatható minden tévés produkcióra. Ettől ugyan nem botránkozom meg különösebben – sőt! – de tévéről írva igyekeztem a „médium” keretei között maradni. A műsorfolyamon belül a sorozatoknál, a tucat-tévéjátékoknál én jobban szeretem a jó (jobb) krimiket. Ami Bikácsy idézte mondatomat illeti, kiemelve valóban meglepően hat. De hát azt írom, „lehet”, „valami keveset”, s mindezt, talán feltételezhető, nem a minőségre értettem: csak arra, hogy témában, helyszínben, társadalmi közegben a mai NSZK körülbelül hasonló környékeiről szólnak a krimirendezők és az új német film reprezentánsai is. Akik olykor különben személyükben is megegyeznek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6444