KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/október
• Csantavéri Júlia: „Álom valamiről” Pasolini filmköltészete
• Kovács András Bálint: Vonyakszanak Beszélgetés Jeles Andrással
• Lengyel László: Ország-világ legyen hazánk Sír az út előttem
• Bikácsy Gergely: Holott Kárhozat
• Báron György: A harmadik Hanussen
• Schubert Gusztáv: Dzsungelmozi Civilizációk között
• Ágh Attila: Jövőképek és képtelen jövők A modern világ torzképe a 80-as évek filmjeiben
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A falurosszák Karlovy Vary

• Koltai Ágnes: A szerelem mártírja A papa szolgálati útra ment
• Barna Imre: Régi Új Undokak Rocky Horror Picture Show
• Hirsch Tibor: Pasztellszínek fesztiválja A Kecskeméti Animációs Filmszemléről
• Eszéki Erzsébet: Fából vaskarika? Kovásznai György furcsa világa
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 2.
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A kis szemtanú
• Hegyi Gyula: Jó reggelt, Babilónia!
• Nagy Zsolt: Camorra
• Sajóhelyi Gábor: Sztrájktól megbénítva
• Torma Tamás: Tuti dolog
• Torma Tamás: Légy bátor és erős!
• Gelencsér Gábor: Kamaszok a háborúban
• Gáti Péter: A rekord
• Zsenits Györgyi: A buharai festő
KRÓNIKA
• N. N.: Filmévkönyv
• Ábrán : Aleksander Jackiewicz

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Afrika koktél

Barotányi Zoltán

Bruce Beresford, az érdemdús, egykoron ausztrál rendező ez egyszer ismét megvillantotta, hogy értő ismerője a kultúrák közötti kölcsönhatásoknak. Mint egy valamikori brit domínium polgára nyilván saját bőrén is megtapasztalhatta a világhódító fehér civilizáció lidércfényeit és settenkedő árnyait – ezáltal nyilván feljogosítva érezte magát, hogy a francia katolicizmus kanadai térhódítása nyomán (lásd a figyelemre méltó Fekete köpenyt) ezúttal a „britek kontra exgyarmatok” kérdésbe is „beleássa” magát egy kicsit. „Kindzsandzsa”, a film képzeletbéli nyugat-afrikai országa magán viseli mindazon jegyeket, melyek a színes hírmagazinok szerint előfordulhatnak egy frissen felszabadult gyarmaton, így azután megnyugvással értesülhetünk arról, hogy e kőolajban gazdag ország lakói babonásak, könnyen felheccelhetők, bedőlnek mindennemű politikai maszlagnak, vezetőik pedig korruptak és erőszakosak – ahogy azt már európai egyetemi tanulmányaikon elsajátították.

A másik oldalon ott van az untig ismert „fehér hivatalnok a trópusokon” típus: szolgalelkű, kétszínű, hazug, álszent – akár a régi „antikolonialista” brosúrákban. Különösebb színészi játékot nem igényel (a többi szerep se), fejlődésének íve pediglen kiszámítható: konzulunk – miután elsiratta a minden határon túl empatikus Sean Conneryt – eldönti, hogy cinikus lesz, vagy mifene, mint Richard, az a másik angol pacák.

Hogy például a Monty Python-csoport tárgyunkbéli, máig halhatatlan leírásait követően mi szükség van még a téma újbóli felmelegítésére, azt senki sem tudja. Mindegy, ismétlés a tudás anyja, s a jó rendező, miként a klerikális reakció, nyilván holtig tanul – mi meg majd fizetjük a tandíjat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=757