|
|
|
DVDVili, a verébVarga Zoltán
Magyar,
2015. Rendezte: Gémes József. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: Magyar
Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 80 perc.
Rendezőként
jegyzett második egészestés animációjával Gémes József nem a Daliás idők experimentalizmusát
folytatta (lásd Filmvilág 2013/12),
hanem azokat a rajzfilmeket gyarapította, amelyek a Disney-féle klasszikus
animáció hagyományait hazai motívumokkal párosítva vitték tovább; a Vili, a veréb különösen tematikailag és
a cselekményépítésben követi a Disney-mintát – ezért a vizuális törekvései
szerényebbek. Nem ez volt az első egészestés mesefilm Gémes pályáján: az
amerikai megrendelésre készült Hugó, a
víziló animációs kivitelezésének irányítása is az ő nevéhez fűződik.
A Vili, a veréb átváltozás-történetbe
ágyazott nevelődési mese, amelyben az indítás fantasztikus bonyodalmai végül
elvezetnek a borítékolható jellemfejlődésig. A verébtündér akaratlanul
változtatja madárkává Vilit, a budapesti kiskamaszt, akinek kedvelt hobbija a
macskakínzás és a lövöldözés a verebekre – a kismadárként átélt napok azonban
felelősségteljes viselkedésre tanítják Vilit, sőt még a verébtündér feladatát
is magára vállalja.
Vili
alakja két hagyományt kapcsol össze: a magyar animációt fémjelző emblematikus
gyerekkarakterek markáns tagja egyfelől (különösen Mézga Aladárhoz
hasonlítható, aki ugyancsak a Vilit
íróként jegyző Nepp József fejéből
pattant ki); madár-alteregója révén pedig az antropomorf állatfigurákhoz is
társítható, kivált a Vuk címszereplőjéhez.
Az utóbbihoz köti a tanulási folyamat kiemelt szerepe és az idős mentorfigura motívuma
is.
A
fordulatok kevéssé okoznak meglepetést, leszámítva egy bizarr epizódot az idős
verébbel és a patkányokkal; a Disney-esztétika szellemében pedig még néhány
éneklős részlet is kíséri a verébkalandokat: a csapatos repülés alatt hallható
fülbemászó dalt („Repülni oly jó…”) nehezen veri ki az ember a fejéből, a
többit viszont könnyű feledni. A Nepp-életmű meghatározó karaktertípusa, az
intrikus macskafigura – ezúttal a Cili nevű szobacica – gondoskodik a
bonyodalmak halmozásáról, a repülésmotívum nyomatékosításával pedig az alkotók
egyszerre gazdagítják a film pszichológiai rétegét és vizualitását: a repülések
összekapcsolódnak Vili fejlődésének stációival, dinamikusabbá teszik a látványvilágot
és lehetőséget adnak a városi terek bemutatására. A Vili, a veréb messzemenően megfelel a gyerekközönségre szabott
színvonalas rajzfilmmel kapcsolatos alapvető elvárásoknak, és ezen még a kissé
elmaszatolt és túlontúl cukormázas finálé sem változtat.
Extrák:
Két Gémes-rövidfilm is helyet kapott a lemezen. Az 1964-es A torkos menyét a rendező Iparművészeti Főiskolán töltött
tanulóéveinek terméke, amelyben absztraktba hajló hátterek előtt elevenedik meg
az izgága címszereplő „nagy zabálása”. A Nepp által írt 1976-os Sün barátomban pedig nem annyira a
kiszámítható – és szomorú – csattanó az érdekes, mint inkább a figurák
elmosódott, foltszerű megjelenítésmódja.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 6 átlag: 4.67 |
 |
|
|
|
