KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Titanic szobalánya

Ardai Zoltán

 

A boldog békeidõk alkonyán egy fiatal francia vasmunkás jutalomúton megtekinti a Titanic londoni indulását. Elõzõ este a szállodában gyengéd kalandba keveredik. Perfektálatlan erotikai eset, másnap pedig a sors máris elragadja a varázspartnert, minthogy ez tagja a hajószemélyzetnek. Az elszakadást követõen a munkásból odahaza folklorikus elõadómester, késõbb színpadi showman válik. Minden fellépésén élete 1912-es, rendkívüli eseményét tárja közönsége elé, továbbszínezve, kikerekítve, idõvel már grandiózus regévé konstruálva, segédek és masinéria alkalmazásával. A halottnak hirdetett kedves felnagyított arcmását a mûvész kultikus emblémaként hordozza körbe az országban. Így azonban az eredeti személy, aki egyike a Titanic megmenekítettjeinek, egyszer csak elõlép és jutalékra tart igényt. Melyik az igazi, a fellegekbe nõtt régi Benedicta vagy a mai kokott? Amelyikért a mûvész ölni kész.

A regény, amelybõl az új Bigas Luna-film készült, a fent ismertetett cselekményvázhoz képest elõreláthatatlan többleteket is nyújt. Nem hiányoznak belõle azok a motivikai vegyhatások, kibontakozó tematikai társítások, amelyek az elbeszélõi mûvészetet teszik. Lunánál viszont újabban hiába lesünk efféléket. Pedig melodrámáinak menete, össze-összeálló alapfazonja sokáig mutatott valamilyen abszolút-filmi értéktartalmat; ennek már vége. Itt például „adaptál”, alig szervez olyan jelenetet, amely ne írót kívánna inkább õhelyette. Zolai-naturalisztikus és szépelgõen kéjenc pillanatok váltakoznak ihletettebb humoros-realisztikus részletekkel, kellemes minõségû kivitelben, de makacsul jelentéktelen együtthatással és végül már kellemetlenül harmadlagos víziós melaszba veszejtve. Amikor nem kerül meglepetés a celluloidra, akkor leginkább a lángvágóval motorozó Tom Cruise-ok virulhatnak rajta. Konzumdarab minden olyan film, amely megfelel a prospektusának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2428