KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Nevekről

Vida János

 

Tisztelt szerkesztőség!

 

A Filmvilág 84/6. számában a kínai filmről szóló terjedelmes cikkben több ízben szó esik egy bizonyos „Hszie Tin” nevű rendezőről. Neve helyesen (magyar átírással) Hszie Csin, s ezt érdemes tudni, mivel ő a mai kínai filmművészet egyik legjelentősebb – nemzetközileg is elismert – alkotója.

A Lu Hszün kisregénye nyomán készült film címét így írták: „Ah Ku igaz története”. Lu Hszün műve – A-Q hiteles története – egyébként magyarul is megjelent A világirodalom klasszikusai sorozatban. Már ennek címéből is sejthető, hogy nem „Ah”, nem „Ku” és nem „igaz”. A név: A-Q. Először is azért, mert a szerencsétlen főhőst úgy ismerjük meg mint akinek még rendes neve sincs, másodszor, mert az „A” után a „h” csak az angol átírásban utal arra, hogy ezt a hangot”á”-nak, nem pedig „e”-nek kell ejteni, harmadszor, mert a „Q”-t még a kínai írásjegyes írásmódban is latin Q betűvel jelölik, negyedszer, mert a „hiteles” szó itt szakkifejezés, amely szatirikus éllel szerepel a címben. S ha már írásjegyek kerültek szóba: a cikkben a riporter kínai „írásjelekről” beszél, noha a kínaiak írásjegyeket használnak, amint általában az írásjegyek a beszédhangok egyelemű jelei, míg az írásjelek a kiegészítő és tagoló íráselemek (például az ékezet, a kérdőjel).

A Filmvilág 1983. évi összesített tartalomjegyzékében a rendezői mutató hét japán rendező nevét tartalmazza, közülük hat a keresztneve szerint szerepel a betűrendes jegyzékben, csak Kuroszavát kímélték meg. Még a címlapfotók listáján is a rendező utóneve alapján találhatjuk meg Midzogucsi filmjének címét.

A 84/7. számában a Láttuk még... rovatban egymás mellett jelent meg egy japán és egy bolgár film bírálata. Véletlenül szinte azonos időben élt az a japán és az a bolgár író, akiknek egy-egy novellája nyomán készültek ezek a filmek, véletlenül a Világirodalmi Lexikonnak is ugyanabban az ötödik kötetében olvashatunk róluk. A bolgár író művére mégis utalnak, a japánnak a neve sincs megemlítve.

 

Vida János

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/09 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6313