KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bűnös dal a Föld

Varga András

 

Miért csak fölkavaró és nem igazán megrendítő Rauni Mollbert filmje? Holott az örök mese szálait szövi ő is, egy lappföldi faluközösség mindennapjainak (némiképp archaikus) megjelenítésében az elfojtások és vágykitörések pusztításáról mesél. Arról szólna e példázat, hogy a könyörtelen és képmutató társadalomban az őszinte tisztaságú Márták húzzák a rövidebbet, ám a sok-sok részletigazságból mégsem kerekedik ki katartikus mű, hiteles társadalomkép.

Mollberg a zárt közösséget csak illusztratív módon használja meséjének környezetéül. Amit megmutat, az életképek belső kapcsolatrendszeréből: az a kényszerű együttélést feszítő atomizáltság. Ezért erős színekkel, hatásos tulajdonságokkal kénytelen fölruházni epizódfiguráit is, akiknek a története egyenrangú  Mártáéval.

Egyenrangú, mert Márta csak főhőssé nagyított karakterjellem; szerelemkereső hitének nincs drámai ellenfele. Cselekedetei sem a közösség hibás etikája ellen irányulnak; nem a brutalitással és közönnyel szemben keresi egyéni boldogságát, hiszen ez a közösség a rendezés hibája folytán sem ellenére, sem vele együttérzően, nem létezik. A szemben álló figurák ugyanis szinte légüres térben találkoznak, a konfliktusok túlságosan líraivá fakulnak, szerzőnk pedig ultima ratioként kénytelen sűrűn segedelmül hívni a halált.

Az előadásmód mintha erőszakot követne el a mese tárgyán. Mollberg kamerája szenvtelenül szemlélődő; nem szereti a hangsúlyt, nem érdekli a hatás. Ez a forma síkba préseli az egyedi jellemeket, belső mozgások nyomkeresése helyett tényekből szerkesztett tablókkal szembesülünk, s mintha a rendező is riadtan fedezné föl, hogy pompásan játszó színészeit csak hiábavaló, szakállas igazságok kimondására buzdította.

Egyébként: Mollberg 1974-es filmjét Timo K. Mukka híres műve, magyarul a közelmúltban Bűnről dalol a Föld címmel megjelent regénye nyomán forgatta. Miért Bűnös dal a Föld a film magyar címe? Mollberg tavalyelőtt készített egy újabb Timo K. Mukka adaptációt, a Tabu című regényből. Ez májusban ment a hazai mozikban, Milka címmel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6738