KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hármasfogat

Békés Pál

Az élet édes álom hármacskán. Különösen, ha a (fanyar) komédiai hármas – két fiú, egy lány – egy kollégiumi szobába zárva vívja a nemek örök harcát egy árnyalatnyi csavarással, némileg a Szentivánéji álom sóvárgás diktálta körfogócskáját idézve. De hogy ne beszéljek rébuszokban: Alex (lány) kívánja Edet (fiú, látens homoszexuális), aki kívánja Stewardot (kan, kéjfűtött hetero), aki kívánja Alexet. A kör bezárult. Miután fölfedezik egymás hajlandóságait, fogadalmat tesznek, hogy szexuális értelemben tabuk lesznek egymás számára, s ettől kezdve persze gondolni sem tudnak másra. A három kielégítetlen vágy szenvedő alanyai végeérhetetlen hancúrozásban igyekszenek oldani oldhatatlan társas magányukat, és annak rendje és módja szerint sorra megszegik a szent fogadalmat: hetero-, homo- és bi-felállásban, egyecskén, kettecskén, hármacskán – ahogy éppen jön.

Happy end nincs? De van! Felnőnek és eltávolodnak egymástól. Nem egészen értik, hogyan is jelenthettek egymásnak annyit annak idején. Életünk néhány melankolikus hangvételű lírai közhely: ami megoldható, azt mi oldjuk meg, ami nem, azt az idő.

Ami a Hármasfogat hangütését illeti: talpig PC. (Mint azt minden magára valamit is adó entellektüel tudja – „Vigyázó szemetek New Yorkra vessétek!” – a PC nem Personal Computer, hanem Politically Correct, és csak javíthatatlan machók, hímsoviniszta disznók és konzervatív kankujonok számára Picit Ciki.) A Hármasfogat a homoszexualitás, a nemi identitás keresésének megítélésében liberálisan, emelkedetten és pártatlanul liberális, emelkedett és pártatlan. Talán csak annyi vethető a szemére, hogy a hármas egyik tagja nem néger (bocs), fekete (bocs), színes bőrű (bocs), afro-amerikai (na végre), és ezzel a csellel a film kikerülte a szexuális identitás rasszkérdésekkel elegy multikulturális vetületének vizsgálatát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=799