KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/november
• Székely Gabriella: A légy az objektívben Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Zalán Vince: Remington R. B. és a többiek Beszélgetés András Ferenccel
• György Péter: Egy nemzedék csapdában Mr. Universe
• Kornis Mihály: Brékó, Magyarország! Egy teljes nap
• Székely Gabriella: A rövidtávfutók magányossága Soha. sehol, senkinek!
• Klaniczay Gábor: Ez a mocsár nem tarthat örökké Törvénytől sújtva
• Kovács István: Az igazság hasztalan reménye Befejezés nélkül
• Dániel Ferenc: Vonatok jönnek-mennek Menzel-sorozat a tévében
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 3.
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Talányos parancsolat Locarno
• Fáber András: Hol van Tajvan? Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Ötvenhárom hideg nyara
• Báron György: A szakasz
• Szemadám György: Óh, Argentína
• Tamás Amaryllis: Carmen
• Zsenits Györgyi: Plumbum, avagy a veszélyes játék
• Nagy Zsolt: Másnap háború volt
• Tamás Amaryllis: Kalózok
• Faragó Zsuzsa: Hálószobaablak
• Szilágyi Gábor: Hadijátékok
TELEVÍZÓ
• Bart István: A mozi időgépe Fejezetek az első világháborúból
KRÓNIKA
• N. N.: Az európai filmdíjról
• N. N.: Olvasóink figyelmébe!

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Őrültek háza

Nevelős Zoltán

Dom Durakov – orosz–francia, 2002. Írta és rendezte: Andrej Koncsalovszkij. Szereplők: Julija Viszockaja, Szultan Iszlamov, Sztanyiszlav Varki, Bryan Adams. Forgalmazó: SPI. 104 perc.

 

Első közelítésben olcsó ötlet egy elmegyógyintézetben játszódó történettel beszélni a háború tébolyáról, azzal a tanulsággal, hogy a bolondok a „normálisabbak”. A rendszerváltás után már többedszer hazatérő Andrej Koncsalovszkijnak mégis sikerült izgalmasan beoltania a háborús szatíra műfaját egy Száll a kakukk fészkére-szerű diliházas mesével.

A helyszín csecsenföldi elmegyógyintézet, amelyet 1996-ban, a háború közeledtével elhagy a személyzet, a magukra maradt ápoltak pedig, miközben igyekeznek fenntartani a megszokott rendet, előbb egy csecsen, majd egy orosz katonai egység benyomulása miatt az első sorból figyelhetik a front eseményeit. A megtörtént eseten alapuló, valódi őrültekházában felvett filmben Koncsalovszkij valódi betegek és színészek egyvelegével Fellinire emlékeztető karneválhangulatot teremt a központi szereplő, a huszonéves Zsana tangóharmonika-zenéjére. Az érzelmi skála egyik végpontját a lány vágyálmaiban szereplő Bryan Adams szándékosan giccses zenés betétei jelentik (a kanadai énekes egyik szerelmes slágerét énekli), míg a háború borzalmait néhány váratlan és nyersen erőszakos epizód jeleníti meg, például az, amelyben az udvaron szomorkodó lány háta mögött lezuhan egy helikopter. Máskor a tónus szatirikusból heroikusba vált – mindvégig megmaradva az abszurdban –, például akkor, amikor az egymással feketéző (kábítószerért lőszert cserélő) csecsenek és oroszok parancsnokai rájönnek, hogy Afganisztánban még együtt harcoltak, és az egyik megmentette a másik életét. Szinte folyamatos a hangulatváltás, de ebben az őrült játékban mindez egységbe rendeződik.

 

Extrák: előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8710