KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A teljes csoda

Alföldi Nóra

The Wonder of it All – amerikai, 2007. Rendezte: Jeffrey Roth. Szereplők: Buzz Aldrin, Alan Bean, Gene Cernan. Forgalmazó: ADS Service. 82 perc.

A hatvanas éveknél zűrösebb korszakot kevéssé lehet találni az Egyesült Államok történetében, ám a politikai merényletek, diáklázadások, Vietnam és minden hóbelevanc közepette pár hérosz és az amerikai öntudat egészen a Holdig repült – lekörözve ezzel a nagy hidegháborús ellenfelet, a Szovjetuniót, annak a harmincas évek óta futó űrprogramját, Lajka kutyát és Jurij Gagarint.

Az Apollo 11 1969-ben landolt Neil Armstronggal és társaival a földhöz legközelebb lévő égitesten, ahol 1972-ig tizenkét asztronauta taposta a szürke port. Kevés ember van e földkerekségen, aki ne ismerné a Holdraszállás kulturális és tudományos centrifugális erejét, épp ezért tűnhet kissé fantáziátlannak Jeffrey Roth rendező témaválasztása. Mi több, az anyag, gyakorta szájbarágós retorikájával, a NASA múzeum egy szobája loopolt anyagának tetszik, Roth missziója azonban jóval több ennél.

Természetesen sok szó esik a Holdraszállásról (az archív felvételek szépen kollázsolt gyűjteményt alkotnak, és az űrcowboyok negyven–ötven év távlatából értékelik az élményt), a doksi azonban nem merül ki a világraszóló esemény taglalásában, hanem „beszélő fejek”-filmként a program dinoszauruszainak időskori portréját örökíti meg: NASA utáni életét vázolja fel, egy hősként leélt élet tanulságait mutatja be. Roth gondosan blokkokra osztja a matériát – az oktatófilmes íz ellenére munkája érdekes, élvezetes, mértékletes darab, mementója egy korszaknak, melynek hősei időn és téren kívül mozogtak.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10556