KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A Kelet

Pápai Zsolt

The East – amerikai, 2013. Rendezte: Zal Batmanglij. Szereplők: Brit Marling, Alexander Skarsgard, Ellen Page. Forgalmazó: InterCom. 117 perc.

A Föld erőforrásainak kizsákmányolásával kapcsolatos aggodalom bő negyven éve, Douglas Trumbull pazar Néma suhanásával (Silent Running,1972) jelent meg az amerikai fősodorban, és mára a környezetvédelem slágertéma, a környezetvédő figurája pedig a legkülönbözőbb műfajú és minőségű hollywoodi filmek visszatérő szereplője lett (Erin Brockovich; A Quantum csendje; Két hét múlva örökké). Van azonban a környezetvédelemnek egy olyan ága, amellyel nem tudtak megbarátkozni az álomgyári alkotók: a környezet károsítóival szemben nem egyszerűen harcot, hanem véres-verejtékes háborút hirdető – ipari telepek felrobbantásától, üzemek felégetésétől, illegálisan ügyködő halászhajók elsüllyesztésétől sem visszariadó – ökoextremisták (vagy ha tetszik: ökoterroristák) persona non gratának számítottak Hollywoodban. A hetvenes évek végén zászlót bontó, majd a kilencvenes években a radikális Earth Liberation Front létrejöttét követően eszkalálódó ökoextremista mozgalom alig néhány hollywoodi filmre hatott csupán, és sokatmondó, hogy az ökoszélsőségesek egyik első álomgyári reprezentánsa a Steven Seagal megformálta hős volt a minden képkockájában problematikus Lángoló jégben.

Sam Cullman és Marshall Curry az Earth Liberation Frontról három évvel ezelőtt hatásos dokumentumfilmet készített, ami az Oscar-jelölésig jutott (If a Tree Falls: A Story of the Earth Liberation Front). Talán ez a doku ihlette meg a pályája elején álló Zal Batmanglij rendezőt, aki a Ridley és Tony Scott produceri bábáskodása és a Fox támogatása mellett elkészült második nagyjátékfilmjének középpontjába egy fiktív ökoextremista sejtet helyezett. Egy olyan társaságot, amely sokban hasonlít az Earth Liberation Front legelvadultabb csoportjaira, annak ellenére, hogy nem elsősorban a környezet rombolása ellen, hanem az emberek millióinak egészségét károsító cégek tevékenységével szemben lép fel. A filmbeli csapat – melynek neve: Kelet – tagjai akár gyilkolni is hajlandóak annak érdekében, hogy megregulázzák az emberi nyomorúság vámszedőit, ám nehéz helyzetbe kerülnek, amikor beépül közéjük a lebuktatásukra szerződött ügynöknő.

Zal Batmanglij munkája mindenekelőtt a témája miatt érdekes, a kivitelezése ugyanis korántsem makulátlan. Egyenetlen szerkezete és néhol modoros kiállítása miatt felemás érzéseket kelt: az expozíciója nehézkes, ugyanis a figurák motivációi kezdetben kuszák, a meseszövése pedig akadozik, és amikor végre vágányra áll a cselekmény, néhány maníros jelenet csúfít bele az összképbe (lásd mindenekelőtt a keresztény szimbolika sulykolt alkalmazását a csapat tagjai közötti szolidaritás fontosságáról regélő első vacsora, illetve a tóbeli megtisztulás szcénájában). Szerencsére idővel a cselekményvezetés gikszerei elmaradnak, és a modoros megoldások is eltűnnek, ráadásul a thrillerszál megvastagítása nem eredményezi a történet elsekélyesedését. Ellenkezőleg: az ökoextremista sejtbe beépült hősnő dilemmái úgy lesznek egyre átélhetőbbek, hogy közben a suspense-szituációk is elkezdenek működni. A rendező ellazul, és az öncélúan artisztikus, valamint eredetinek szánt, ámde művi megoldások odahagyásával éppen azt éri el, amiért annyit izzadt a film első felében. Végre megteremti az azonosulást a hősnővel, továbbá hatni kezd a nézőre, mi több: töprengésre, gondolkozásra késztet.

Extrák: sajnos a járulékos anyagok között mindössze három kurta – párperces – kisfilm található, melyek a nagyfilm készítéséről, illetve a benne feldolgozott problémák hátteréről szólnak. Akit az ökoextremisták tevékenysége komolyabban érdekel, annak a cikkben is említett doku, az If a Tree Falls mellett kivált a SharkWater című (a világ cápapopulációjának ipari szervezettségű irtásáról és az illegális tengeri vadászat elleni harcról szóló) filmet érdemes megnézniük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11665