KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Magasiskola

Czirják Pál

Magyar, 1970. Rendezte: Gaál István. Szereplők: Ivan Andonov, Bánffy György, Meszléry Judit. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 82 perc.

Egy fiatalember érkezik a puszta közepén álló solymásztelepre. Kezdetben lenyűgözi őt a telepiek zárt közösségét határozott kézzel vezető solymász egyénisége, elhivatottsága. Idővel azonban mindinkább felismeri a szigorú rend taszító és embertelen arcát, de mivel a változtatás lehetetlennek tűnik, végül elmenekül. A pár mondatban összefoglalható cselekmény, az adott közeg szikár ábrázolása mögött felsejlik egy további réteg is: a mindenkori diktatúrák allegóriája.

Gaál István negyedik nagyjátékfilmje, az 1970-es Magasiskola a rendező pályáját tekintve inkább magányos kísérletnek tekinthető; a korszak formai törekvései között ugyanakkor találhatunk párhuzamokat. Jancsó parabolái vagy Maár Gyula absztrakt modellt teremtő darabja, a Prés (1971) ugyanarról a politikai világrendről mondtak ítéletet, mint a Mészöly Miklós írásából született Magasiskola. És bár maga Gaál sem korábban, sem később nem forgat hasonló hangvételű filmet, sajátos módon a Sodrásban (1963) után mégis éppen ez a munkája válik legfontosabb alkotásává. Jelzi ezt a cannes-i különdíj és az a felértékelődés, amely a film utóbbi években lezajlott újraolvasása nyomán tapasztalható.

Ehhez igazodik a Filmintézet, amikor filmtörténeti sorozatában a Sodrásbant követően Gaál Istvántól másodikként ennek a műnek ad helyet. Teszi ezt azzal a szakmai gondossággal, amely a kezdetek óta jellemzi az ötvenedik lemezéhez közelítő kezdeményezést.

Extrák: ezúttal egy – Grunwalsky Ferenc és Pintér György által készített – korabeli werkfilm, továbbá Gelencsér Gábor hosszabb elemzése került a játékfilm mellé. (Mindkettő megtekinthető angol felirattal is.) Előbbi nagy érdeme, hogy a rendezői vallomás mellett a forgatás olyan egyedi pillanatait sikerült megörökítenie, amelyekről e felvételek nélkül aligha tudnánk képet alkotni. A korszak filmtörténész szakértőjének gondolatai pedig segítenek a mű és a kontextus pontosabb megértésében, az alapul szolgáló irodalmi szöveg és a mozgóképi feldolgozás viszonyának feltérképezésében, a filmnyelvi megoldások minél árnyaltabb dekódolásában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11672