KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmes szívek

Boros József

Ismert hírlapi fordulattal élve: ma nem írunk arról, milyen kevéssel beérnénk egy esztrádfilm meseszövését, poénjait, sőt látványvilágát illetően, ha az énekes szuggesztív egyénisége, előadásmódja s a zene átütő ereje mindenért kárpótolna. Nem írunk róla, mert nem érdemes méricskélni, mi érdektelenebb: a diákhumor fáradt s ízléstelen utánzata, a színészek tanácstalan totyorgása, a képek bazári volta – vagy Fenyő Miklós immár második visszaélése a harminc év előtti rockzene gesztusaival s egy sztárrá bűvészkedett, (egyébként rokonszenvesen) szerény kislány szerény produkciója.

Ami viszont tűnődésre késztet, az a dramaturgia pazarló gazdálkodása. Ha ugyanis a forgatáshoz szükséges pénz annyiféle szponzortól folyt be, hogy a kötelező reklámok szinte elborítják, elfödik a szerelmes szíveket, végképp érthetetlen, miért nyúlik minden jelenet sokszorta hosszabbra, mint amekkora elég lenne belőle. Hogy egy zenés filmnek ritmusa se legyen, az már tényleg említésre méltó teljesítmény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=144