KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Halál a Ragadozó ellen

Kovács Marcell

 

Sőt, Indiana Jones a Dolog ellen. A rejtélyes sarkvidéki piramis feltárására szervezett tudóscsoport a kazamaták labirintusában véres háborúba csöppen. Paul Anderson, egy új rendezőfaj, a gémerfilmes első példánya a Mortal Kombat és a Kaptár után új sci-fijében ismét számítógépes játékot visz vászonra.

A képregény-eredetiből kifejlesztett játék filmváltozatában a lövöldözős programok kivilágítatlan alagútrendszerében az eseményeket a ki nevet a végén automata dramaturgiája alakítja, és még a fegyverválasztás motívuma is felbukkan jópofán. A sötétség jótékonyan elfedi a digitális animáció darabosságát, viszont a koromfekete képeket kapkodós vágásokkal tetézve az akciójelenetekből szinte semmit sem látni. A minőségi Alien-sorozat előzményét és a B-mozi kedvelői körében nagy becsben tartott Predator-filmek folytatását képező szörnytalálkozó valódi főszereplői persze a szerencsétlen sorsú kutatók, köztük egy fekete Ripley-klón és egy (az Alien-mitológiával az egyetlen – kínosan kimódolt – kapcsolatot jelentő) milliomos megbízó, Lance Henriksen alakításában.

Az egyik korábbi Aderson-sci-fi, a Katona az érzelmek nélküli gyilkológép és a megmentett kisfiú szívszorító ölelésével zárult. A nem kevésbé megható befejezést most bizarr szex illata lengi be finoman. Az ígéretes indulás után egyre kiszámíthatóbbá váló film e meglepő fordulat következtében a legvégére jellegtelenül rosszból varázslatosan rosszba fordul. Az utolsó percek perverz érzelgőssége annyira hatásos, hogy az ilyen szépségekre fogékony néző végül mégis elégedett vigyorral indul felháborodva a kijárat felé siető barátnője után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1835