KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az olasz meló

Nevelős Zoltán

 

Európai sikerfilmek hollywoodi újrafeldolgozásainak esetében az ötlethiányt, olykor egy már bejáratott cím használatának marketingcélját szokták emlegetni. Az olasz meló új amerikai változatára igaz mindkettő, ugyanakkor van benne annyi újítás, hogy a Michael Caine-féle, 1969-es angol változat ismerői számára sem tartalmaz kevesebb meglepetést, mint azoknak, akik szűz szemmel érkeznek a moziba.

A forgatókönyvírók mintha roncstelepen talált cselekményalkatrészekből szerelték volna össze művüket: a leselejtezett brit krimivígjátékot darabjaira szedték, kiválogatták az őket érdeklő elemeket, hogy saját előregyártott cuccaikkal kiegészítve végül valami divatos, ütős és mégis elegáns mozidarabot hozzanak létre. A nagy olaszországi rablás (egy nagy halom aranyrúd ügyesen kivitelezett meglovasítása), amely ez eredeti film csúcspontja volt, itt a bevezető jelenetben lezajlik. Ami az új film fő konfliktusa, az az eredetiben még utalásként sem szerepelt: a profi betörőbanda egyik tagja áruló, átveri társait, sőt az életükre tör, majd otthon, Amerikában kezd új életet a teljes kincs birtokában – a halottnak hitt társak pedig visszavágnak. Az új vonalvezetés ellenére, az új film tartja magát remake voltához, az immár „amerikai meló”, az arany visszaszerzésének akciója során ugyanis sorra bukkannak fel az eredeti film fordulatai. Természetesen három Mini, egy fehér, egy kék és egy piros játssza majd a főszerepet az akció során, és a nagyvárosi dugóval való bűvészkedés lesz a legfontosabb eszköz a rablás kivitelezésében. Caine szerepét, az ifjú ötletmestert Mark Wahlberg alakítja meggyőzően, de humortalanul, oldalán hangsúlyos partnernővé emelték ki az eredeti film kevés női szerepének egyikét, mely így a szép és csinos, színészként viszont kevésbé izgalmas Charlize Theron jussa lett. Ja, és az elképesztő slusszpoén helyett itt felejthetően sablonos a befejezés.

Ha azonban nem akarjuk mindenáron a régi Olasz melóval összehasonlítani, F. Gary Gray (Nincs alku, Túl mindenen) filmje átlagon felüli színvonalú, fordulatos és elegáns krimi erős szereplőgárdával és néhány izgalmas, aprólékosan kidolgozott akcióval.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2183