KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vesszőfutás

Somogyi Marcell

 

Az Amerikai pitére emlékeztető filmek sorában – a francia és a német után – elkészült a „svéd pite”. A párhuzam annyiban sántít, hogy a történet nem az amerikai tizenéves átlagtól jócskán elütő hősök szexuális érése körül bonyolódik. A film Anders esküvője előtt játszódik, leginkább a nagy nap előtti éjszakán: egy nehéz nap nehéz éjszakája. Anders-nek ugyanis fergeteges legénybúcsút rendeznek „barátai”: a főszervező Pierre kompromittáló fényképeket készít a vőlegényről, hogy így lenyúlhassa a menyasszonyt és főképp a vele járó szép hozományt. A siker érdekében arra is képes, hogy a többi cimborát felbujtva egy ismeretlen ház liftjébe vitesse az eszméletlenségig részeg Anders-t, ott egy sörösüveg és egy injekciós tű társaságában, meztelenre vetkőztetve lefotózza, majd Anders kreativitására bízza, hogy az esküvő reggelén – „egy szál karórában” – hogyan tud rekordidő alatt eljutni a templomig. Sehogy – mégis, miután este kimerülten az ágyba zuhan, másnap legnagyobb meglepetésére nem a lakásában, hanem ismét a liftben ébred fel, az időpont pedig – az esküvő napjának reggele. Így indul el a tulajdonképpeni történet: Anders mindig saját előző napi testébe „reinkarnálódik”, hogy újabb és újabb ötleteket bevetve próbálja meg leküzdeni hendikepjét, majd jégre tenni a komplett csapdarendszert kiépítő intrikus Pierre-t. Azt az egyet viszont – bár gyakorlat teszi a mestert – soha nem mondhatja biztosan, hogy „ez a nap lesz a végső”…

A sztori „menekülős” jellegéből adódóan eszünkbe juthatnak a Trainspotting idevágó jelenetei, esetleg A lé meg a Lola képsorai, vagy – skandináv filmről lévén szó – el lehetne vitatkozni azon, hogy Dogma-film-e, és ha igen, miért nem; mégis azt gondolom, hogy a Naked Again helyi értékéről a főcím mondja el a legtöbbet: „Ezt a filmet nem Ingmar Bergman rendezte”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2467