KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tősgyökér

Beregi Tamás

 

Hol vannak azok az idők, mikor a világ tele volt még felfedezésre váró ősvadonokkal, a titokzatos esőerdők mélyére merészkedő kutató számára minden mozdulat a felfedezés mámorát hozta, s a bátor antropológus, ki új bennszülött törzsek felkutatására indult, nem tudhatta, merészsége vajon évtizedekre elegendő intellektuális táplálékkal fogja-e megörvendeztetni a tudományt, vagy pedig belőle válik alig fél bográcsra elegendő étek aznap estére...

Hol vannak ezek az idők?

James Krippendorf professzor (Richard Dreyfuss), a magánéleti és szakmai csőd szélén álló antropológus is eltöpreng a kérdésen, de mivel nem tud rá választ adni, tudományos karrierjéről pedig nem akar lemondani, emellett pénzre is rettenetes szüksége van, zseniális ötlettel áll elő: három gyermeke, bennszülött maszkjai, szobrai, trópusi dísznövényei, némi nád, sás, és testfesték segítségével egy „virtuális törzset” hoz létre, s a házának „tropizált” kertjében, garázsában, hálószobájában filmre vett jeleneteket korábbi expedidos képeivel összevágván új bennszülött törzs felfedezéséről ad hírt egy tudományos konferencián. Az előadásból antropológiai szenzáció lesz, s az újabb és újabb filmfelvételekre kiéhezett tudósok és a nagyközönség igényeinek kielégítése ördögi gépezetet indít be: Krippendorffnak gyermekeivel beavatási rítusokat, kedvesével törzsi násztáncokat kell eljátszatnia és filmre vennie, törzsfőnöknek beöltözvén pedig idétlen halandzsázásra, hadonászásra, trópusi ízeltlábúak fogyasztására és nemi szervének méretével fordított arányban álló péniszvédő hordására kényszerül.

Minden kellék megvan egy ócska antropológus-vígjátékhoz – mondhatnánk, azonban az egészből mégis kedves, könnyed film jön ki: habár Lévi-Straussoknak, Malinowskiknak és Mircea Eliadéknak nem való, azoknak mindenképpen ajánlom, akik ha felfedezésre váró ősvadonokban már nem hisznek is, de abban igen, hogy a tudomány erődítéseit kis furfanggal napjainkban is alá lehet aknázni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3707