KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maradok hűtlen híve

Baló Júlia

 

Most csak egy mondaton múlt. Az egész. A világhírű, mélynövésű karmester csupán annyit kér titkárától és inas-szakácsától: tartsák rajta a szemüket. Rajta, azaz a nála jóval fiatalabb, magasabb, vonzóbb, értelmesebb, szerelmesebb feleségén. Attól tart, hogy esetleg baja esnék e tüneménynek. Ám a jóbarát-alkalmazottak buzgóságukban „bérszemet” vesznek: gyorsjárású, vaksi, de ugyancsak buzgó magándetektívet. Az meg gyűjtöget – téves információkat.

És ettől kezdve minden mindegy: hiába, hogy addig harmonikus, kiegyensúlyozott, „jó párkapcsolatot” élt a karmester és a tünemény. Érzelmi életükbe szinte lehetetlen egy harmadik betörése, hát még szexuális kapcsolatukba: a feleség vágyódó tekintete éget-perzsel valahányszor urára néz. Ennek ellenére: a téves információk téves képzet-rendszert szülnek a karmesterben. Vérbosszúról álmodik. Ez az álom a vásznon megelevenedik. Aztán annak megvalósítása is – ugyanolyan részletességgel. A bosszúálló férj gondosan feltupírozott haja összeborzolódik.

Istenem, milyen jókat lehetne kacagni a vígjátéki szituációkon – noha többnyire nem hatnak a meglepetés erejével. De: az alaphelyzet gellert ad a hangulatnak. Minden bizonnyal az asszonyka elmebeteg. Vagy perverz. Máskülönben aligha lennének házastársak...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5729