KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vera és a férfilátogatók

Kapecz Zsuzsa

A film eredeti címe: „Leányszállás magányosoknak”. Félő, hogy a közönség egy része már a megtévesztő címváltoztatás miatt csalódni fog; az, aki sikamlós jeleneteket vagy bordélyházi helyszínt vár, bizonyosan. Ennek a filmnek a szereplői egy textilgyár lányszállásának lakói. A cselekménye nem több, mint hogy a lakók közül egy, a mások magányát is átérző Vera, megpróbál sorra férjet keríteni barátnőinek, és végül aztán ő is feleség lesz; természetesen a nőgyűlölő gondnok veszi el. A film műfaja, a szovjet bírálatok meghatározása szerint „igazi lírai vígjáték”. „Az alkotók nem kívánják művészi elemzésnek alávetni a demográfiai problémákat. Javukra írhatjuk, hogy nagyon kedves filmet hoztak létre… hangsúlyozzák a közösség életformáló jelentőségét… megható a film emberi melegsége. A kritikusok és a publikum túlzottan piszkálódó része, igaz, előveheti majd gúnyosan a készítőit… hogy miért éppen Vera vállalta magára mások sorsának elrendezését…” (Szovjetszkaja Kultúra, 84. március 20., Lityeraturnaja Gazeta 84. április 15.) A jószándék, sajnos, nem elég a művészethez. A téma korábbi feldolgozói közül többen tartalmasabb, szebb filmeket forgattak, és a nagy előzmény, az Egy szöszi szerelme (Forman) még kedvességben sem marad le.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6153