KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éretlenek

Gáti Péter

 

Bizonyos életkorban az emberek már nosztalgikusán emlékeznek ifjúságukra. Az iskolában diákként eltöltött évek – hála irányítható memóriánknak – általában a jó hecceket, az első flörtöket, a tanárpukkasztó megnyilvánulások krónikáját juttatják az eszünkbe. Ott és akkor bármi megtörténhetett. Természetesen nem ez a teljes igazság, de olyan jó elhitetni magunkkal, hogy ilyen egyszerű volt minden.

Szinte szóról szóra erre a gondolatmenetre épül Claude Zidi új filmje is. Vígjátékában egy elit magángimnázium tanulói gyürkőznek neki, ki tudja hányadszor az érettséginek. Fergeteges iramban követik egymást a „poénok”, mígnem egyszerre megunja a néző a majdnem egyforma szituációkliséket. Pedig micsoda arzenállal hadakozik a rendező! Van itt szex és modern technikán alapuló diákcsíny, pofozó oktatógép és tanév közben megesett osztálytársnő. Csak éppen a kidolgozott jellem- és helyzetkomikumot keressük hiába. Öncélú ez a spontánnak álcázott, valójában izzadságos humor-kavalkád. A rendező – érdeklődésünk ébrentartására – még bűnügyi betétet is kreál a történethez. Minden jó, ha a vége jó: a tízéves érettségi találkozón már mint komoly úriemberekkel és úrinőkkel találkozhatunk az egykori maturandusokkal.

Habkönnyű nyári vígjátéknak szokták az ilyen filmet nevezni. A kissé állott és romlott hab azonban mindig megfekszi a gyomrunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7133