KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csak lazán!

Köves Gábor

Kevéssel a Ponyvaregény után pénzügyileg indokolt, ám felettébb kényszeredett manővernek tűnt újra Travoltára húzni az alvilági kisiparosok divatos hacukáját, aztán láss csodát, a végén mégis valami jóízű komédia-féle sült ki az egészből. Az 1995-ös keltezésű Szóljatok a köpcösnek! Chili Palmerje jól kamatoztatta a brooklyni aszfalton tökéletesített pénzbehajtói erényeit a hollywoodi díszletraktárak árnyékában is, ahol, mint tudjuk, boldog-boldogtalan színésznek készül, de úgy senki sem adta a gengsztert, mint a mi messziről jött, fekete öltönyös emberünk. Bár Chili Palmerből korántsem lett olyan kultikus figura, mint a TravoltaTarantino kapcsolatból született Vince Vegából, azért Elmore Leonard regényalakjának sem kellett szégyenkeznie: a parodisztikus vonások és a divatos lazaság határán egyensúlyozó figura, a táncoskomikusba oltott gengszter kísérleti példánya megérdemelten aratott a mozikban. Persze nincs az a jól kitalált karakter, amit ne lehetne taccsra tenni egy összecsapott forgatókönyv és egy enervált rendező segítségével (a választék – Jake Gittes-től Hannibal Lecterig – közismert). Az alapanyagot ezúttal is Elmore Leonard szállította, aki nyilván azzal a szándékkal delegálta hősét a filmiparból a popbizniszbe, hogy kedvére élcelődhessen a zeneipar műmájerkedésén. Mindebből vajmi keveset sikerült a filmvászonra átültetni: a kis és nagyhalak – az orosz maffiózóktól a baseball ütős-gépfegyveres udvartartáson át a gangszta-nyelven társalgó hiphop-mogulokig – kivétel nélkül éppúgy festenek, ahogy azt elvárnánk tőlük, csakhogy ettől még senki sem fog a nevetéstől lefordulni a székéről. Éppenséggel az sem tekinthető kimondottan üdvösnek, hogy mindannyiszor, amikor Chili felfedezettje, az aranytorkú R’n’B-díva dalra fakad, kedvenc gengszterünknek meghatottságtól könnyes tekintettel kell a távolba révednie.

 

Csak lazán!

Be Cool – amerikai, 2005. Rendezte: F. Gary Gray. Írta: Elmore Leonard regényéből Peter Steinfeld. Fényképezte: Jeffrey L. Kimball. Zene: John Powell. Szereplők: John Travolta (Chili Palmer), Uma Thurman (Edie Athens), Vince Vaughn (Raji), Harvey Keitel (Nick Carr). Gyártó: MGM. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 114 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8207