KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/január
• Székely Gabriella: Raszkolnyikov baltája Moszkva '88 őszén
• Fábián László: Oroszország mély sebe Védj meg, talizmán!
• N. N.: „Érdemi választ adni nem tudunk” Részletek egy dokumentumfilmből
• Szabó Miklós: A Habsburg királyfi „Isten akaratából...”
• Koltai Ágnes: A félelem senkiföldjén Bebukottak
• Zsugán István: A kukkoló kamera K; Film a prostituáltakról
• Bikácsy Gergely: A múlt század regénye? Beszélgetés Lányi Andrással
• Hirsch Tibor: Az Apokalipszis hullámlovasai Hollywood háborús dramaturgiája
• N. N.: Válogatás Vietnammal kapcsolatos amerikai filmekből
• Ardai Zoltán: Mária az antikrisztussal Rosemary gyermeke
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Sír at út előttük Mannheim

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 5.
• Fáber András: Einzenstein és nemlétező filmje a világ első filmfesztiválján
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Szerelmi krónika
• Bikácsy Gergely: Árulás
• Zalán Vince: Marie
• Kovács András Bálint: Senkiföldje
• Tamás Amaryllis: Az álmok fele
• Lajta Gábor: Négybalkezes
• Fáber András: Hegylakó
• Létay Vera: A birodalom védelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Köszi a csokit!

Csont András

 

Claude Chabrol legutóbbi filmjéről bizonyára sok rossz is elmondható. Közhelyekkel dolgozik, a cselekmény nem különösebben átgondolt, a szituációk olykor vázlatosak, az emberek kicsit klisészerűek, filozófiája laposkás, unalmas és inkább érdektelen, mint érdekes az egész – mondhatná valaki. Lehetséges. E sorok szerzője azonban mégis a film visszafogott dicsérete mellett döntött, talán egyszerűen csak személyes okokból, de ki merné tagadni, hogy az ilyesminek akadhat némi szerep egy műalkotás megítélésében? A film egyik alapkérdése ugyanis az: tudhatjuk-e teljes biztonsággal, hogy ki (volt) az apánk? Strindberg, a bonyolult skandináv egyértelmű nemmel felelt Az apa című félelmetesen furcsa drámájában, és ennek a válasznak persze megvannak a jelentős következményei. Chabrol, hogy úgy mondjam, nem ennyire mély, filmjének dramaturgiája inkább egy másik komor északira, Henrik Ibsenre emlékeztetheti a szemfüles nézőt. Analitikus dramaturgia ez; lényege: történt valami a múltban, egy apróság, netán egy finom kis gyilkosság, és most végignézhetjük e nüánsznyi ballépés feltárásának folyamatát, a múltbeli végzetes lépés folyományait. A miliő steril, és sterilek a lépések is, egy picit valószínűtlen az egész, de engem nem zavart. Sőt, inkább szórakoztatott.

Chabrol műve, ha jól láttam, amolyan jellegzetesen öregkori munka, ilyenkor már nem sokat törődik a művész a tökéllyel, a szálak láthatatlan elvarrásával, a technikával egyáltalán. Kései nagyvonalúság jellemzi ezen életkor remek műalkotásait, noha Chabrol e filmje bizonyosan nem remekmű. De csupaszsága, eszköztelensége, póztalansága mégis megkapó olykor. Néha még mély is. És végtelenül szomorú.

Két igazi nagy színész segíti a rendezőt, Isabelle Huppert a csokis anya-feleség, és Jacques Dutronc, a világhírű zongorista szerepében. Ők ketten a szó minden értelmében más dimenziókban mozognak, mint fiatal partnereik.

Számomra volt még egy hozadéka a filmnek, noha ez nyilván ellentétes Chabrol szándékával. Ismét meggyőződtem arról, hogy Liszt Ferenc Funérailles című zongoradarabja egyszerűen rémes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3508