|
|
|
Láttuk mégDiplomás örömlányNagy Zsolt
A semmitmondó Félhold utca helyett ezzel a sokat sejtető címmel került a mozikba Bob Swaim kriminek álcázott, társadalomkritikai elemekben bővelkedő, kissé rózsaszín melodrámája. A feltűnően csinos főszereplőnő – Sigourney Weaver – aki éppen a hazai kasszarekordot megdönteni készülő A bolygó neve: halál című filmben a képzelet teremtette szörnyekkel csatázik, ebben a műben másfajta ragadozók világában küzd. Diplomás kutatóként, elunva az örökös pénztelenséget, az albérletet, a pénzszerzés egyetlen (?) lehetőségét abban véli megtalálni, hogy egy olyan „kísérő ügynökség” szolgálatába lép, amely a „felső ötezer” időzavarban szenvedő, öregedő urait látja el szalonképes prostituáltakkal. Ha túl tudunk lépni e dramaturgiai fordulat mesterkéltségén, akkor hősnőnkkel együtt érdekes dolgokat tapasztalhatunk ebben a csillogó, dagadó pénztárcákkal, sima mosolyokkal, mindent behálózó érdekkapcsolatokkal átszőtt közegben. Fáradságos, de jól fizető munkája során ugyanis sorra találkozik azokkal a feddhetetlen bankárokkal, olajmágnásokkal, diplomatákkal, akikkel nappali életében – Dr. Slaughterként – is kapcsolatba került. Megtudjuk továbbá azt is, hogy ez a világ csak kívülről gusztusos, belülről menthetetlenül visszataszító és romlott. A nemzetközi üzleti életet és a politikát irányító diplomás örömfiúk sokkal jobban prostituálódtak, mint műkedvelő hősnőnk, így foglalható össze a rendező nem túl meglepő „eszmei mondanivalója”. Mindezt a szokatlan alapötlet kivételével meglehetősen konvencionálisán, sematikusan tálalja fel, bízva abban, hogy az – egyébként valóban kiváló alakítást nyújtó – színésznő „elviszi” a filmet. A forgatókönyv kényszeredett szentimentalizmusával szemben azonban ő is tehetetlen. Azt pedig nem angol filmekből tudjuk, hogy a pénz és a hatalom birtoklása nem azonos a tisztességgel.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1204 átlag: 5.39 |
 |
|
|
|
