KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Lana Turner (1920-1995)

Molnár Gál Péter

Meghalt 75 évesen Julia Jean Mildred Francis Turner, akit egy hollywood-i gyermekgyaluló osztályban gyártottak le kívül-belül Lana Turnerré. Az MGM illedelmes korszakában – amikor szigorúan betartották William Hays erkölcsnemesítő törvényeit – szabályos szépségével, kisvárosi jóházból való létére is annyira ingerlő volt, hogy megmozdult a férfiak nadrágzsebe. A Garnett-megfilmesítette A postás mindig kétszer csenget gyilkos Cora Smith-je színészi pályája csúcsa. Irene tervezett számára egy teljesen fehér, testhez tapadó fürdőruhát. Ebben nemzeti nemi jelkép lett. Mint ugyanabban az évben (1946) Rita Hayworth a Gilda feszes, fekete nagyestélyijében. Lana Turner volt az ártatlan rontás. A tisztességet fenyegető perzselő erotika. Ezért volt nagy ötlet az utolsó pillanatban megcserélni a Dr. Jekyll és Mr. Hyde szereposztását: az angyalian ártatlan Ingrid Bergmannal játszatni a részeges kocsmatündért és a tudós úrilány jegyesét, Beatrixet Lana Turnerre osztani.

Lana Turner szőke, előkelő, jeges megjelenése mögött zaklatott érzékiséget, s némi romlottságot viselt. A víg özvegy énekszámok nélküli primadonnája lehetett. Hollywood prózai primadonnájaként működött.

Élete melodramatikusabb filmjeinél. Hétszer vált. Nyolcszor házasodott. Első férje a zenekarvezető Artie Shaw. Második (és hetedik) az egykori színész Stephen Crane. Egy hét együttélés után megsemmisítették a házasságot. Harmadik férje: Bob Topping, milliomos playboy. Negyedik: a mozi-Tarzan Lex Barker. A többi három nem olyan híres. S akkor még nem esett szó szerelmeiről. A titokzatos milliárdos Howard Hughes-zal eltöltött románcáról. Johnny Stompanato nevű ifjú szeretőjét az 1943-as születésű leánya (Cheryl Grane) megölte.

Lana Turnerrel Hollywood utolsó sztárja aludt ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/08 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1027