KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrzők legendája

Lovas Anna

Legend of the Guardians: The Owls of Ga'Hoole­ – amerikai, 2010. Rendezte: Zack Snyder. Írta: Kathryn Lasky regényéből John Orloff, Emil Stern. Zene: David Hirschfelder. Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 100 perc.

 

Úgy tűnik, mintha az új 3D-s technika legkörültekintőbb vizuális kiszipolyozásához kényszerűen a cselekmény újszerűségéből kellene rabolniuk a készítőknek; mintha a lenyűgöző látvány kitalálása szükségszerűen felemésztené a történetre szánt időt és energiát. Meglepő, hogy amíg készülnek Fel!-hez hasonló animációs remekek, az igazán nagy durranásnak szánt filmek mintha elfelejtettek volna mindent, amit a Pixar óta a nézők is megtanultak: az animáció nem feltétlenül egyenlő a gyerekmesével.

Pedig a kegyetlen, tisztavérű baglyok elleni háború anti-rasszista tanmeséje kiemelkedő vizuális kidolgozottságot mutat, melybe kapaszkodva még a „szegény szülő” is kibekkeli a bő másfél órát – mert szó se róla, ezek a baglyok simogatnivalóan gyönyörű állatok. A történetet pedig már mindenki ismeri az álmodozó legkisebb fiúról, aki most épp a legendás őrzőkhöz szeretne tartozni, és hitetlen bátyjáról, aki a hatalom megszállottjaként épp a másik, a magukat felsőbbrendű baglyoknak tartó Titók oldalán áll. A „tiszták” kegyetlen tervet kovácsolnak a tisztazúzájú őrzők ellen, és uralmuk alá akarják hajtani a világ minden baglyát. Miután Soren megszökik a Titóktól, útközben megismert barátai segítik, hogy figyelmeztetni tudja a veszélyre az őrzőket, és hogy A Gyűrűk Ura tündéinek mesebeli városához hasonló helyen megerősítve a hősökbe vetett hitét ő maga is őrzővé válhasson. Ugyan a giccs határait súroló 3D-s vizuál-kalandok hosszú percekig leköthetik a figyelmet, és a kötelező lökött karakterek révén jó pár poén is garantált, a film megtekintése szigorúan kiskorú felügyelete mellett ajánlott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10357