KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Babák – Az első év

Szabó Noémi

Bébé(s) – francia, 2010. Rendezte: Thomas Balmes. Kép: Jérôme Alméras, Frazer Bradshaw, Steeven Petitteville. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Bayar, Hattie, Mari, Ponijao. Gyártó: Canal+. Forgalmazó: Budapest Film. 79 perc.

 

Ha a film plakátján látható mosolyalbum nem lenne elég informatív, a tagline – „Mindenki szereti a babákat!” – sokat elárul a ránk váró élményről. Ugyanis a babákat, ha nem is mindenki, de a gyermekáldás előtt és után álló nők abszolút fizetőképes csoportja egészen biztosan szereti, főleg, ha a helyes kis csecsemőkről készült felvételeknek egzotikus tájak szolgáltatnak hátteret; a Babák pedig éppen ezzel az élménnyel kecsegtet, így hamar megtalálja közönségét.

A fenti külsőségeken túl a Babák nem túlzottan értékes vagy érdekes: érdemi mondanivalója kimerül a különböző földrészek lakóival összefüggő sztereotípiák egymással való ütköztetésében, és az ebből levont tanulságok a párhuzamos szerkesztésmód következtében mindenki számára érthetővé válnak, annak ellenére is, hogy szóbeli kommentárokkal Thomas Balmes filmje egyetlen alkalommal sem él. Így célközönsége egyrészt megnyugszik, hogy képes megfejteni egy párbeszédet nem tartalmazó filmet, másrészt szabadon ítélkezhet mások nevelési szokásain, ami szintén erősíti önmagába vetett hitét. Ezáltal a produkció valódi piaci értéke a nézőben keltett diadalérzettel egyenlő; ebből a szempontból pedig úgy működik, mint a bulvárlapok, kibeszélőshow-k és presztízselőadások placebója, aminek köszönhetően a Babák a dokumentumfilm műfajához képest kiemelkedő érdeklődésre tarthat számot. Javára írható, hogy a forgatás nehézségeit vállaló négy család jelentős anyagi támogatást kapott, így a nehezebb sorsú mongol és afrikai kisbaba az eddigieknél sokkal megnyugtatóbb körülmények között élheti le élete következő pár évét; az pedig már csak hab a tortán, hogy erről a négy kisgyerekről készült a világ legprofibb home video-ja, amelyet valószínűleg még az esküvőjük napján is levetítenek majd lelkes szüleik – hogy ezt ők pozitív, vagy negatív élményként élik-e majd meg, döntse el a jövő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10361