KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hétpróbás gazemberek

Nagy V. Gergő

The Seven-Ups – amerikai, 1973. Rendezte: Philip D’Antoni. Szereplők: Roy Scheider, Tony Lo Bianco, Victor Arnold. Forgalmazó: Fantasy Film. 93 perc.

Philip D’Antoni Új-Hollywood első korszakának egyik fontos producere volt, aki a nála nagyobb formátumú (mint például a Keresztapát bevállaló Robert Evans) vagy művészileg termékenyebb (mint a BBS-t vezénylő Bert Schneider) kollégái közül következetességével emelkedett ki. D’Antoni ugyanis egy tévére készült cápás kaland (Shark Kill) és egy kamionosokról regélő sorozat (Movin’ On) kivételével kizárólag a hajszolt nyomozók és a brutálisan valószerű autós üldözések iránti vonzalmának szentelte kurta pályáját – utóbbiak terén pedig filmtörténeti jelentőségű eredmények fűződnek a nevéhez (Bullitt; Francia kapcsolat). A szétroncsolt karosszériák hűséges imádójának egyetlen önálló rendezése e neves elődök közvetlen örököse, a hetvenes évek amerikai zsaruthrillerének eklatáns darabja. A Hétpróbás gazemberek kivált a Francia kapcsolat szerényebb léptékű párjának tetszik: komor hangfekvése és realista környezetrajza is azt idézi, ráadásul a színészgárda (Tony Lo Biancótól a hírneves kaszkadőr Bill Hickmanig) is javarészt onnan érkezett. Ám a nyughatatlan Popeye Doyle híján ezúttal Roy Schneider búbánatos vizslafeje és a koszlott őszi New York uralja a képernyőt, az elhivatottság tébolya helyett pedig inkább a hűség és a barátság témáit pedzi a történet. A nagykutyákra utazó speciális rendőrosztag feszült nyomozását az egymást eláruló gyerekkori haverok epekeserű drámája keretezi, amelyhez illő hátteret szolgáltatnak az üres parkok és a kiégett roncsokkal teli ipari telepek – s mintha a csapat egyik tagjának halálát követő parádés autóhajsza is inkább tűnne kétségbeesettnek, semmint vagánynak. Makulátlanul lehangolt, nívós kivitelű zsarufilm a Hétpróbás gazemberek – patinás őseinél szürkébb, ám részleteiben éppolyan becses.

Extrák: filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10897