KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Chucky átka

Bata Norbert

Curse of Chuky – amerikai, 2013. Rendezte: Don Mancini. Szereplők: Brad Dourif, Danielle Bisutti, A Martinez. Forgalmazó: UPI. 93 perc.

Visszatért Chucky, az eszelős fojtogató szelleme által megszállt játékbaba, a nyolcvanas évek horrortermésének egyik gyerektraumatizáló ikonja, hogy hatodszorra is megörvendeztesse – feltehetőleg egyre fogyatkozó – rajongótáborát. Chucky rémtettei legkivált az első részben (Gyerekjáték) sokkoltak; a negyedik tétel (Chucky menyasszonya) a széria fordulópontjaként az önismétlésnél is megalázóbb csapást tartogatott: a „posztmodern” „horror” „játékos” „önreflexivitásának” jegyében saját paródiájává züllesztette a jobb sorsra érdemes figurát. De csúsztunk ennél is lejjebb: a Hollywoodon is gúnyolódó Chucky ivadéka már-már a szappanopera-stíl felé kacsingatva látszott megadni a kegyelemdöfést a szériának. Az utóbbiért felelős Don Mancini – nem mellesleg, Chucky egyik szülőatyja! – afféle vezeklésképpen megpróbál visszakanyarodni a kezdetek hangütéséhez a friss felvonásban. A kellékek ígéretesek: jókora családi ház, viharos éjszaka, kényszerűen összesereglett kisebb embercsoport, köztük a megvezethető kisgyerekkel, aki Chucky célpontjává válik. A tempó azonban kínosan akadozó, a feszültségkeltés halovány, s a végére az is egyértelmű, hogy a Chucky átka kevésbé a parodisztikus megközelítés tagadása, mint inkább komolykodó felvezetésben előadott változata. Javít az összképen néhány vizuális ötlet (főképp a morbid vacsorajelenetben), a meglepetésszerű és pikáns szerelmi szál, továbbá a „régi ismerősök” (a széria korábbi kulcsszereplőinek) felbukkanása az epilógusban; egyikükkel a záró főcím utáni jelenetben találkozunk – ez minden rajongónak kötelező.

Extrák: semmi.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11675