KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Itt van Eldorado

Simó György

Hagyjunk fel az illúziókkal: Montrealban éppen olyan az alternatívok élete, mint nálunk Pesten. A Tilos az Á-hoz hasonló hely ugyan több van arrafelé – pontosabban: ott van ilyen hely –, az exhibicionista rádiós MC drága cabriolet-en járja az éjszakát, sűrűbb az élet, olcsóbb a kokain és az ember könnyebben él meg egy éjszakai pultos állásból... de ezzel lényegében vége is a különbségeknek. A vécében keserűségből született kefélésből ott is nem akart, de megtartott gyerek lesz, együttlakásból ott is haraggal válnak el, csúnyácska lányoknak segít a pszichiáter, a nagyváros dzsungel, a gyengék elhullanak, de igazi drámák már nincsenek, a bajok sunyinak és értelmetlennek látszanak. A magány, a magány... az feneketlen ott is.

Ritkán adódik olyan nyár, hogy a végtelenül infantilis amerikai kánikula-mozik mellé valami más is becsúszik. Ez a kanadai film ilyen. Komplett kis gyűjtemény van benne tipikus nagyvárosi huszonévesekből: általában szépek és érdekesek, teszik a dolgukat ebben a mondottan intenzív világban, s emellett buktatókon keresztül vezet életük útja. A bajok persze nehezen érthetők, többnyire a vétleneket sújtják, inkább a dolgok természetében gyökereznek, és a film közepén kezdenek megjelenni. Szorgos munkájuk sikeresen cseszi el hőseink tinglitangli életét, a végén nincsenek szájbarágós megoldások, maximum egy pici esély. Reális, pátosz nélküli, bár kiszámítható és kicsit unalmas munka, igazi csemege.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=117