KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Komputer-kémek

Barotányi Zoltán

Idő: 1969. Az asztalon – vigyázat, nem science fiction! – személyi számítógép! Átlagmagyar mozinéző ekkor hörögni kezd attól a kínzó fájdalomtól, melyet egyesek civilizációs elmaradottságként diagnosztizálnak – de hát ez pusztán a mi kis tízmilliós magánügyünk. A történet gyökereire térve: Martin és Carl briliáns képességű számítógépes szakemberek, s mellesleg nagystílű, anarchista lelkesültségtől fűtött szabotőrök. Amit tesznek, az ma már kötelező gyakorlatként szerepel úgyszólván minden, magára valamit is adó anarchista kiskátéban: bankok információs hálózatába kapcsolódva pénzeket „csoportosítanak át” – szigorúan jótékony célokra. Fent említett mozinéző ezt látván eufórikus hangulatba kerül, elhajigálja totó, lottó, bongó szelvényeit, Meinl-utalványait és nyeretlen kárpótlási jegyeit, majd sürgősen beiratkozik egy alapfokú számítógépes tanfolyamra. Rögvest látnunk kell azonban az intellektuális bűnözés rögös útjait; Carl lebukik (lásd: Búvár Kund, mint ideáltípus), s csak húsz év múltán bukkan fel mint hightech trockista összeesküvő. A továbbiak már P. A. Robinson rendezőre s a két színésztitánra (Robert Redford és Ben Kingsley) várnak: annyit elárulhatunk, hogy egy helyenként izgalmas, sőt szórakoztató (kaland)filmet láthatnak mindazok, akik a Komputer-kémeket nem a komputeres guruk szigorú és kíméletlen tekintetével szemlélik.

Végezetül kötelességünknek érezzük, hogy cáfoljunk egy, a suttogó propaganda által gerjesztett aljas rémhírt: a közelmúlt magyar bankcsődjeit valószínűleg NEM Robert Redford okozta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1194