KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az örömváros

Báron György

 

A film nemzetközi, főhőse amerikai, története Calcuttában játszódik, s német forgalmazó jóvoltából került a magyar mozikba. Ez utóbbi csak azért érdemel figyelmet, mert a szereplők ékes németséggel beszélnek. Ezzel a tébollyal aztán a néző el is van egy ideig. Ámulva figyeli, amint az acélizmú szőke, kékszemű jenki hős Goethe nyelvén érteti meg magát a klasszikus műveltségű indiai páriákkal. Ismerős alaphelyzet: amcsi film a SAT 1-en – ezúttal mozivásznon. S mégis, tán ez a suta német szinkron is hozzájárul ahhoz, hogy belebonyolódván a cselekménybe, képzeletünkben az endéká filmek osztályharcos elszántsága idéződjék föl.

A Nagy Fehér Hős (Übermensch) Calcuttába érkezik, hogy megtalálja élete elveszett értelmét. Megtalálja. Személyes példamutatásával harcra vezeti a calcuttai elnyomottakat elnyomóik ellen. Él a városban egy nagyhatalmú, sötét tekintetű főgonosz, aki a cselekmény során kizárólag azzal foglalatoskodik, hogy válogatott gazemberségekkel törjön borsot nyomorúságos sorsú honfitársai orra alá. Megsarcolja a riksakulikat, még a leprások karitatív kórházát is. Valószínűleg az idők végeztéig ez lenne a rend Calcuttában, ha pechükre egy nyílt tekintetű houstoni orvos (Patrick Swayze) nem kap csömört a jóléttől, s nem éppen Calcuttába megy megtisztulni, a leprások és a riksakulik negyedébe. A megnyomorítottakban felébred a szunnyadó öntudat, fellázadnak a Sötétlelkű ellen. Ki hinné – győznek. Heppiend, mindenki boldog.

A riksakuli vidáman húzza tovább a riksát, nevetnek még a leprások is. Szép az élet, érdemes küzdeni.

Örömváros.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1300