KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Manhattanre leszáll az éj

Mockler János

 

A veterán Sidney Lumet újra a régi, na jó, nem, a félrégi dolgait morzsolgatja. Morális helyzet van megint a rendőrségen, meg az igazságszolgáltatásban. A nézőtéren meg tizenkét dühös ember, aki ezt már eléggé unja.

Szolidáris tanács őnekik: nézzétek posztmodernnek, s legott büszkék lehettek magatokra, az öregnek úgyis mindegy, fülest kapott, hogy a Duna TV lenyomta a Serpicót, úgyhogy most nyugton van egy darabig.

Szóval, a zsaruk kenőpénzt nyúltak és kitudódott, az igazság filmszínházhoz jön. Az egyik kopót, az igazságkereső hős apukájának a társát, jóban-rosszban hű kenyeres, pontosabban hotdogos cimboráját az a csávó játssza, akit verőlegénynek láttunk a Tiszta románcban, és testőrnek, Medve névre hallgató gorillának a Szóljatok a köpcösnek! című valóban tök mai csodában. Na, ebben John Travolta, a hős, folyton azzal szórakozott, hogy azt mondogatta ennek a nagydarab, szakmai hendikeppel sújtott fiúnak, ti. jóindulatú a marha, hogy „nézz rám” „look at me”. Az ökör meg nézett, tényleg, mint az új kapura. Most meg az van, hogy rávetül a gyanú árnyéka, és a jószándékú Andy Garcia egy kikötő elhagyott rozsdatemetőjében úgy kezdi a faggatását, hogy „nézz rám”. Itt lehet örülni, nézd csak elidézte magát véletlenül, a többször kitüntetett hadastyán.

Természetesen mi csak magunkban örülhetünk, Sidney Lumet fejében meg sem fordult ilyesmi, valószínűleg semmi sem. Menthetetlenül a tegnapok hőse. Nekünk annyi marad, különben belőle is, hogy Elmore Leonard Look at Me címmel folytatja a Get Shortyt. Addig meg itt a Rozsdatemető 6.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1695