KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A futball-faktor

Hideg János

 

A kertek alján, távol a rendőrkameráktól, szigorú konspiratív szabályok szerint gyülekezik a Chelsea ultrák maroknyi csoportja. Ellenséges Tottenham- vagy (ördög és pokol!) Milwall-szurkolók után lesnek. Stratégiájuk egyszerű: ha túlerővel találkoznak, menekülnek, létszámfölényben támadnak. Ha hétvége, akkor futball, ha futball, akkor kocsma, ha kocsma, akkor verekedés, de igazából a verekedés a lényeg.

Valahol a Trainspotting, a Futballáz és a Harcosok klubja erőterében (és filmnyelvén) beszéli el Nick Love a maga alacsony költségvetésű történetét a futballhuliganizmusról. E történet középpontjában Tommy Johnson áll, egy Chelsea-”szurkolókból” álló falka tagja, akiben 30. évéhez közeledve megfogalmazódik a nagy kérdés, miért van gyermeteg erőszakra szüksége ahhoz, hogy „érezze: még él”. Ez az élet „a laza dolgokról szól: laza szex, laza ruhák, laza erőszak. Ha nem vagy laza, senki vagy”– magyarázza Tommy. A lazaság azonban csak póz: a film egyik fő témája és erénye a kocsma-drog-meccs-harc-szex által meghatározott férfias életérzés felszíne mögött rejtőző szexuális gátlások, gyermekkori traumák, társadalmi elégedetlenségek bemutatása vagy legalábbis érzékeltetése.

A képlet persze ennél összetettebb: John King regénye például mélyebben érinti a rasszizmus problémakörét, amit a filmváltozat kissé elnagyoltan kezel. Ugyanígy, a mellékszálak kuszaságában időnként meg-megfeneklik a történet, ami azért így is eljut az eposzi végkifejletig: az örök ellenség Chelsea- és Milwall- „szurkolók” nagy leszámolásáig valami elhagyatott telken.

A falkaszellem e hiteles természetrajzának említésre érdemes vonása, hogy Love filmjében egyetlen snitt erejéig sem jelenik meg maga a futball, hiszen annak, amiről a film szól, semmi köze nincs az isteni játékhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1831