KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/február
• Kovács András Bálint: A másik hang
• Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár Álombrigád
• Zalán Vince: Halálaink Eldorádó
• Dárday István: Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?
• Kelecsényi László: Búcsú a mozitól
• Szilágyi Ákos: Az áldozat tekintete A komisszár
• N. N.: Dreyer száz éve
• Fáber András: Jeanne bajusszal és anélkül Egy remekmű utóéletéről
• Bikácsy Gergely: Dreyer és a Vámpír
• Márton László: Porladó hagyomány, süllyedő remény Sárga föld
• Kovács István: Robogás a nyárba Budapesti beszélgetés Filip Bajonnal
• Fáber András: A fényíró
• Fáber András: Fekete és fehér mágia Beszélgetés Werner Nekes-szel
• Lengyel Menyhért: Amerikai napló
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Az évszázad csütörtökig tart
• Szemadám György: D'Annunzio
• Faragó Zsuzsa: Moziháború a Vadnyugaton
• Nagy Zsolt: Anglia alkonya
• Gáti Péter: Isten veletek, moszkvai vagányok!
• Ardai Zoltán: A kockázat ára
• Torma Tamás: Nászéjszaka kísértetekkel
KÖNYV
• Csala Károly: Filmrendező-gyűjtemény

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindenütt nő

Hungler Tímea

 

Filmünk igazi rózsaszín tündérmeseként indul. A hősnő (Reese Witherspoon) sikeres divattervező. Igen jó napja van, élete első divatbemutatója osztatlan szakmai sikert arat, még kedvese is megkéri a kezét, aki természetesen a New York-i polgármesternő egy szem fiacskája (a királyfi mára már kicsit atavisztikus jelenség), és a családi elvárásokhoz igazodva, hosszú távon tervez: az Egyesült Államok elnöke szeretne lenni.

A leendő first lady múltja azonban kissé homályos. Tudvalevőleg a déli állam, Alabama egyik gazdag családjának sarja, de az anyósjelölt, ismerve a mondást – messziről jött leány, azt mond, amit akar – gyanakszik. Van is miért. Szöszink filmidőnyire nyúlt családi látogatása során feltárul a sötét múlt: kifizetetlen pénzbírságok, középosztálybeli família, eldobott pasik tömege, félbehagyott középiskola és nem elhanyagolható módon, egy törvényes férj, akit Reese az önérvényesülés miatt hagyott magára ott lenn délen, az édes édenben.

A romantikus komédia a humort ebből a helyzetkomikumból próbálja meg kibányászni – a New York-i barátok, üzlettársak sorra érkeznek Alabamába, Reese pedig nem győz mellébeszélni és magyarázkodni, és mint az várható volt, idővel komoly érzelmi dilemma elé kerül: az USA leendő elnökét vagy a dolgos vidéki legényt válassza? A sarki krimó, a gyakorta felcsendülő Sweet Home Alabama című country sláger még csak-csak, de amikor kiderül, hogy a magára maradt férj, neje távollétében nem volt rest, és megvalósítván önmagát üvegezni tanult, Alabama állam miatt összeomlik egy fáradságos munkával felépített New York-i álom. Így gyengécske filmünk végül a „mindenütt jó, de a legjobb otthon” megszívlelendő tanulságával zárul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2058